Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 1. szám - Weöres Sándor: Czipri Éva verseiről - Czipri Éva: Versek
A csillagok raja után nincs sóvárgás nincs félelem a félelem csak mindig annyi hogy a kenyér elég legyen HALK SZAVÚ ZÁRT AJKÚ KÖNNYŰ CSÓKJAIDBAN úgy kivirágzói mint az almafa elűzzük a fagyokat el a farkasok fekete hordáit is a virágzó mezőre kivezetlek gyönyörű juhaimból lásd a legszebbet feláldozom mert elpusztult már a bálvány a rossz bálvány mely elsötétíti a napot HA A SZERELEM ELVESZIK jó illatú mézbokrok legyetek nyughelyem a füst a parázs szúrós szaga elapad a tej édeskés íze még az ajkamon de a gyümölcsbe már darázs harap késő lángja eléri arcomat MÉZ ÉS FENYŐ (Zolikának) Eldobom a babonás iránytűt s a hordozott kényszerzubbonytól megszabadulok nem követem az alak nélküli szétosztás hirdetőit mert mindent belengek és nem hullok darabokra míg felém repesnek a zsályák csápjai s a gólyahír sárga zománcú bokra a koranyár termőbe borul a fák ágai zamatígéretűek a hárs az akác mézes pohara mind nekem adja magát a csiganyálas erdei ösvény a kőfal zeg-zugának ifjú páfrányai mind nekem adják magukat hogy átnyújthassam őket kis kezed jelbeszédeinek melyek között a kulcsot szorongatod a méz a fenyő szavait s kőtáblák megroggyant titkait kitárni hódolatul vajúdó éjszakáimért
