Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 3. szám - MŰHELY - Szentmihályi Szabó Péter: Meditáció nemzedékemről

elbeszélői „hosszúhajúak”, hippizmus és bűnözés határán élő fiatal csavargók. Bár Csörsz dokumentumregényét aligha lehet önálló írói alkotásként kezelni, említése tanulságos, hiszen nemcsak egy írói módszerről van itt szó. hanem saját nemzedékének útkereséséről, egyik szélsőséges alternatívájáról is: a társadalommal való teljes szembefordulás lehetőségéről. Csörsz így vall saját nemzedéktársairól: ,,A nemzedékem kissé harapós, de nem tudja, mekkorára nyissa ki az állkapcsát, és azt is megharapja, akit nem kellene, mert nincsenek normái. Nehezen lesznek, mert mindenki más úton jár. Magamon is érzem, hiszen még azokkal sincs kapcsolatom, akik az én írógenerációmhoz tartoznak. Csavargunk, de nem egymás felé; talán azért van így, mert túlságosan sok mindent kell megnéznünk. Mindent. Újra.” Csörsz outsidernek érzi magát, és a fiatal írók vallomásaiból hasonló meggyőződés csendül ki. Outsider nemzedék? Nem. Csupán egy nemzedék, amely minden körülmények között, íróként és magánemberként is könyörtelenül őszinte akar lenni. Csak azt akarja kimondani, amiben egészen bizonyos, és egyelőre kevés dologban bizonyos. Az apák nemzedéke oly sok dologban hitt; voltak, akik a Horthy-Magyarország, s voltak, akik a személyi kultusz szólamaiban (sőt mindkettőben). Tömörségében is sokatmondó Csörsz totális revíziós igénye: Mindent. Újra.

Az illúzióvesztés, a történelmi-társadalmi relativizmus írói témavilága könnyen adott. Megoldást ugyan nem kínál, de számvetéshez, előkészülethez nélkülözhetetlen. A gyermekkor első csalódásainak az egész életre kivetíthető epizódjai majdnem mindegyik fiatal írónál tartósan jelen vannak. A nemzedék még alig nyúlt tisztán tragikus vagy tisztán szatirikus kifejezési eszközökhöz: az élmény még túl közel van, a megrázkódtatás emléke még túl ijesztő. Sem nevetni, sem sírni nem tudnak igazán — magatartásukat a fájdalmas, keserű fintor fejezi ki. A groteszk műfaja, a történelmi vagy társadalmi parabola. Magukban a kötetcímekben jelentkezik ez a távolságtartás, ez az óvatosság. „Előszó az ábécéhez, Kérdéses epizódok, Történetek és kitalálások” — három különböző fiatal író novellásköteteinek címei (Vámos Miklós, Iszlai Zoltán, Kenessei András). Azt gondolhatnánk, hogy ez a közérzet, ez a tapogatózó keresés és válogatás kedvező lehetőséget nyújthatna a fantasztikum felé kanyarodásra. Mégis azt tapasztaljuk, hogy Valamennyi fiatal író a valóság vonzásában alkot; minden meséjük tanmese, minden kitalálásuk igaz történet akar lenni. A gyermekkor színes álmain átsüvít a valóság kemény szele. Bereményi Géza A svéd király című elbeszélésében kibogozhatatlanul egybeszövődik XII. Károly svéd király és egy mai magyar fiatalember története, de mindannyian tudjuk, hogy a svéd király csak párhuzam, csak díszlet, az igazi történet a fiatalemberé, aki itt és most él. Minden fellépő nemzedék nagy erőpróbája ez, amelybe sokan bele is buknak: tud-e újat és igazat mondani? Tud-e érvényes, hiteles és egyéni maradni a bonyolult világirodalmi munkamegosztásban, és saját hazájában, ahol egyes vélemények szerint szinte „fiatalíró-túltermelés” mutatkozik? Hogyan tudja elviselni az író egyre módosuló szerepét (csökkenő szerepét?) a modern társadalomban, hogyan tud megküzdeni a humán tudományok látszólagos (vagy valódi?) anakronizmusával, az atombomba, a számítógépek, a környezetszennyezés, a túlnépesedés időszakában? A válasz egyik felét a fiatal magyar írók már megadták. Az utóbbi tíz esztendő pontos leltárával elkészültek, végiggondolták és végigjátszották újra a történelmet és a társadalmat. Végiggondolták a nagy mítoszokat is. Mózsi Ferenc Wyman-jében Robinson Crusoe megfogadja apja tanácsát — nem száll tengerre, hanem családot alapít, jámbor kereskedő lesz, s irigyen bámul a segítségével tengerre szálló ifjú, Wyman után, aki megvalósítja elárult álmait. Vajon e nemzedék otthon marad-e, vagy tengerre száll? Czakó Gábor Odüsszeusza úgy tér haza Pénelopéhoz, hogy nem fedi fel kilétét, visszaszökik az egyetlen világba, ahol otthon érzi magát, mert otthontalan. Czakó Gábor az az író, akinél a fejlődés biztosítéka leginkább megvan.

90