Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 3. szám - MŰHELY - Fodor András: Károlyi Amy verseiről
Akit a költemény sugárzása megérintett, nehezen szabadul hatásától — s tudja, hogy ilyen teljesítményt egy lírai életműben csak egyszer találhat. Mintha a teremtés súlya magát az alkotót is nyomasztaná, a továbbiakban többnyire rövid verseket ír. Olykor a töredékek is visszacsillantanak valamit az egészből (Örökség, Kórházkert), másutt éppen a „haiku”-ra emlékeztető epigrammatikus forma alkalmas az élmény közvetítésére („Kínai utazás”). Az Anti-mennyország c. (1969) kötet szilánkjaiban azonban sok a jobb híján vállalt félmegoldás. Az átfogóbb igénnyel íródott Negatív vagy a Maradjon járhatatlan inkább csak elbeszéli, mint megjeleníti a halandók újra és újra fölismert végzetét. A Helyzetdal és az Asszonyságok díja pedig kelleténél profánabbul szól róla. Mégis, ezekben a groteszk próbálkozásokban érik meg a következő, külön kötetben még nem szerepelt ciklusok (Szent Györgyöt legyőzi a sárkány, Lazurit, Gyászbeszéd helyett, Az ifjúság kertjei) kevés szóval is sokat mondófanyar lírája. Az ironikus képek, szándékoltan prózai fordulatok mögött fölsejlik a költői érzékelés sokértelmű pillanata, testet ölt a kifejezhetetlen: A hallgatásnak fehér tollai viaszos pihéi jeges dunnájú termofórja hóval megtöltött verme kezdődik az örökkévalóság a hóesést sem hallani (Vizit) Másutt, ahol a fantázia szökellései helyett még inkább csak hétköznapi tényeket találunk, maga a keserű ráció szolgál frappáns tanulsággal: Vonulnak a kijárat felé, mintha nem tudnák, hogy a kijárat egyben bejárat is. Dohányzóba igyekeznek, krematóriumba érnek. (Felvonásvég) A költő illúziótlan szemléletének újdonsága itt, hogy az egyéni fátumon túl a társadalmi sorrsal is józanul szembenéz. Önáltatás nélkül vallja be, hogy körötte a földön ,,a szörny a szenttel keveredik” — sőt, „Szent György sárkánnyá változik”, hogy testvéri öröksége, a technikára fölesküdött ,,Hatatlan / lovatlan /madártalan / levegőtlen világ, nem más, mint a megtestesült „tálán—télén.” De ennek az elsivárodott világnak is vannak lázadó humánus hősei. Zbigniew Herbert a halál fenyegető pillanatában is morálisan dönt: tudja, hol a szülőföldje, Fülep Lajos pedig halálában is tiltakozik az eltemettetés, a közönybe tiprás bürokráciája ellen: ...„engedjetek az elemek közé” ... Általuk saját hitét is kifejezi a költő, amikor a szellem és anyag könyörtelen harcában nem mono le a szellem erejéről. Dacos tartása azért nem válik sterillé, mert mindeközben egyre inkább kötődik a természeti világhoz, a létezés eleven formáihoz A korai ösztönös panteizmus tehát csak annyiban módosult, hogy intenzívebbé, tudatosságában is szenvedélyesebbé vált. Szinte a buddhisták állhatatosságával hisz < lélek megválthatóságában, a színek, szagok, tapasztalások közt megtestesült érzékeié: örökkévalóságában: Egy napon bundásan ébredek nedves, fekete orral. 84 (
