Forrás, 1974 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1974 / 2. szám - Raffai Sarolta: Morzsahegyek (Kisregény, I. rész)
undorodva fordul el. Kiszámítottan ringó járással távolodik — még mindig zsebben mind a két keze. A Tanfőnök barlangja küszöbén áll. Teszi, mintha nem látott volna semmit. A meny- nyezetet bámulja kitartóan, megpásztázza többször is, pókhálókat lesöprő pillantása az oldalfalakat járja be, hogy végül a Fiún állapodjék meg. — Szépen össze mocskolta magát, Ambruskám. Példásan — mondja. Általános derültség, mindenki fölfigyel. — így van ez, ha már egyszer így van. Mert ugye minden szakmának megvannak a maga kisded titkai. Annak is, hogyan lehet viszonylag tisztán kimászni az aknából. No nem klakkban-frakkban, nem jól vasaltan, netán csokornyakkendősen. De: viszonylag tisztán. Értjük egymást? Viszonylag tűrhető küllemmel, kispajtás. Megint rötyögés, Ízetlenebb, kelletlenebb, de az. Nem bántja már a Fiút, az idősebbek jóindulattal, szelíden somolyognak, szeretetüket érezni, megmártózhat benne az ember — keserűsége volt, nincs. A Tanfőnök nem hagyja ennyiben. Ajka peremei éppúgy mímelnek mosolygást, mint korábban, csak éppen elkapja róla a szemét, aki ráfeledkezett. — Hanem — mondja egyenletes, kissé elvékonyodó hangon — amit én juttatok közületek bárkinek, okosabb nem adni tovább. Értjük,Sisák barátom? Sokkal okosabb, sőt, bölcsebb nem adni tovább. De hát bölcsességet osztani nem áll módomban, azt ugye, mint köztudott, mindenki csak magának szerezheti meg. Tapasztalatok árán. Én pedig legfeljebb tapasztalatokat biztosíthatok tanulóim számára. Ha tetszik, ha nem, ezzel kell beérnie, tisztelt Sisák úr. — Kinyitja a vasajtót, s már onnan szól vissza: — Ambrus fiam. Maga a Mester mellé kerül a mai szent napon. Sportkocsival dolgozik tehát. Érdekes munka, szép munka, sőt: gyönyörűségesen tiszta munka. Egyszóval: mosakodjon meg előbb. Most már végleg eltűnik. A Fiú ma sem tudja még, a harmadik hónap vége felé, mikor beszél komolyan a Tanfőnök, s mikor gúnyolódik. Voltaképpen folyton gúnyolódik. Mintha hosszúélű, sebezni kész tőrei időzítettek volnának, pályájuk pedig menet közben is megváltoztatható. Nagy franc a Tanfőnök, hiába. A sportkocsi csaknem új, kétezer kilométert futott mindössze. Át kell nézni, kene- getni: valóban kellemetes feladat. S a Mester a legrendesebb valamennyi szaki között, az egyetlen, aki egyéb járuléknevet nem kapott. Ő a Mester, és kész. A Fiú elfanyalodva látja, amint a mosdóból visszajön, hogy a másik háromnak meglehetősen koszos munka jutott: a harmadéves Sisák se járt jól. Ám a felnőttek bele nem szólnának a Tanfőnök dolgába. Néha-néha egyértelműen néznek ugyan össze, de hallgatnak. A tanulók jelenlétében legalábbis. A vállalat jó szakembereket képez, a suhancok fegyelmezettebbek, mint másutt, szakvizsgán soha nincs leégés: hiba egy se. A sportkocsi piros, szinte lángol, zománca hibátlan. Szerkezete maga mutatja magát, a Mesternek elég ide- vagy odaintenie. Különben is hallgatag ember, melegbarna, megbízható. Most a motorház fölé hajol, odahívja őt is. Míg ujjai a fémes-olajos mélyben matatnak, csöndesen szólítja meg. — Te, Ambrus. — Igen. — Ide figyelj. Téged . . . sohasem tegezett az öreg? A Fiú csodálkozik. 10
