Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - MŰVÉSZET - Szabó János: Hagyományőrzés és kutatókedv

Goór Imre Petőfi verseinek ihletésére született metszetsorozata azért hat a meglepetés erejével, mert ez a folyton és eltökélten kísérletező művész ezúttal is új lehetőségére bukkant az önkifejezésnek. Metszetei nem illusztrációk a szokványos értelemben, nem transzponálják a verset képpé, inkább a vers átélését közvetítik a címerek tömörségével vésett linóleumlemezek. Formaviláguk Petőfihez illően egyben a népi díszítőművészet tisztabeszédű motívumaival is rokonságot tart. Merőben más felfogású, drámai erejével hat, festménye, a Dózsa-triptichon, amely az elszántság és a rettegés dialektikus megjelenítésével övezi a parasztvezér mártíriumát.

Bodor Miklós rajzművészete megszabadult az idegen hatásoktól és a modorosságtól. Megőrizte csodálatát Vajda és a szentendreiek iránt, de a

szülőföld gondolkodva átélt élménye a döntő rajzain, amelyeknek lendületes, tiszta vonalvezetése friss és magával ragadó.

Kalmár Sándorné művésszé érését szemmel kísérhettük az utóbbi néhány év kecskeméti kiállításain. Különösen Dózsa-legendájának balla- dás egyszerűsége ragadja meg a figyelmet. Érzékeny, elmélyulten ábrázoló grafikus. Két olaj-pasz- tell képe tanúsága szerint színben is szerencsésen adja vissza az alkotó folyamatában bizonyára döntő érzelmeket.

Műfajuk, illetve sajátos technikájuk miatt említünk — szinte önkéntelenül — együtt három művészt, Pálfy Gusztávot, Túri Endrét és Boros Ilonát.

Pálfy, a kiállítás egyetlen szobrásza, két terra- kottadomborművet mutatott be. Mindkettőt rendkívüli plasztikai leleményesség jellemzi. A Legutolsó vacsora, amely holttetemen lakmározó dögmadarakat ábrázol hátborzongató - szinte a bizarrságig. A Folytonosság inkább vázlatnak tűnik.

Túri Endre anyagának különössége, a tűzzománc miatt feltűnő elsősorban. A Pór Bertalan emlékére készített sötét és ezüstös tábláinak nyugalmas egyszerűsége a rokonszenvesebb, mintsem gyári sorozata, amelyen a kifejezés elvész a technika mögött. Szénnel rajzolt zománcterve Ígéretes vázlat.

Boross Ilona textil faliképéi ízlésesek, dekoratívak, de az az érzésünk, sem mondanivalóban, sem a megjelenítés kvalitásosságában nem érik el azt a szintet, hogy megérdemeltnek érezzük az első díjat, amivel a már említett, furcsán összetett pályázat zsűrije jutalmazta.

A megyei tárlatokon általában vezető szerep jutott Noel Ö. Gábornak és Diószegi Balázsnak. Műveiket most némi aggodalommal figyeltük. Noel mértani kompozíciós rendje erőtlenné, kifejezéstelenné vált. Diószegi Balázs, akitől erőteljes, drámai hatású, puritán kompozíciókat szoktunk meg, most sematikusra egyszerűsitett ábrázolással, sivár érzelmi hatással gondolkodtatja el művészetének kedvelőit.

Még az eddigi vázlatos formában sem lehet megnyugtatóan ítélni a tárlat többi szereplőjéről, részint mert vagy csak egyetlen művel szerepelnek, vagy mert kiforratlanság nyilvánvaló jegyeit mutatják munkáik. Bodri Ferenc szép csendéletét látva mindenesetre sajnáljuk, hogy nem szerepel több képpel. Bagi Béla pasztelljei, Tóth Dezső rézdomborítása a bontakozó tehetség ígéretei, Szappanos István festményei és grafikái inkább csak szorgalmas igyekvést, Balanyi Károly, Klossy Irén, Paizs Éva, Palkó Pál és Udvardy Gyula munkái pedig határozatlan arcot mutatnak.

64