Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - MŰVÉSZET - Szabó János: Hagyományőrzés és kutatókedv

Goór Imre Petőfi verseinek ihletésére született metszetsorozata azért hat a meglepetés erejével, mert ez a folyton és eltökélten kísérletező művész ezúttal is új lehetőségére bukkant az önkifejezés­nek. Metszetei nem illusztrációk a szokványos értelemben, nem transzponálják a verset képpé, inkább a vers átélését közvetítik a címerek tömör­ségével vésett linóleumlemezek. Formaviláguk Petőfihez illően egyben a népi díszítőművészet tisztabeszédű motívumaival is rokonságot tart. Merőben más felfogású, drámai erejével hat, fest­ménye, a Dózsa-triptichon, amely az elszántság és a rettegés dialektikus megjelenítésével övezi a parasztvezér mártíriumát. Bodor Miklós rajzművészete megszabadult az idegen hatásoktól és a modorosságtól. Megőrizte csodálatát Vajda és a szentendreiek iránt, de a szülőföld gondolkodva átélt élménye a döntő raj­zain, amelyeknek lendületes, tiszta vonalvezetése friss és magával ragadó. Kalmár Sándorné művésszé érését szemmel kísérhettük az utóbbi néhány év kecskeméti kiállításain. Különösen Dózsa-legendájának balla- dás egyszerűsége ragadja meg a figyelmet. Érzé­keny, elmélyulten ábrázoló grafikus. Két olaj-pasz- tell képe tanúsága szerint színben is szerencsésen adja vissza az alkotó folyamatában bizonyára döntő érzelmeket. Műfajuk, illetve sajátos technikájuk miatt emlí­tünk — szinte önkéntelenül — együtt három művészt, Pálfy Gusztávot, Túri Endrét és Boros Ilonát. Pálfy, a kiállítás egyetlen szobrásza, két terra- kottadomborművet mutatott be. Mindkettőt rendkívüli plasztikai leleményesség jellemzi. A Leg­utolsó vacsora, amely holttetemen lakmározó dögmadarakat ábrázol hátborzongató - szinte a bizarrságig. A Folytonosság inkább vázlatnak tűnik. Túri Endre anyagának különössége, a tűzzo­mánc miatt feltűnő elsősorban. A Pór Bertalan emlékére készített sötét és ezüstös tábláinak nyu­galmas egyszerűsége a rokonszenvesebb, mintsem gyári sorozata, amelyen a kifejezés elvész a technika mögött. Szénnel rajzolt zománcterve Ígé­retes vázlat. Boross Ilona textil faliképéi ízlésesek, dekora­tívak, de az az érzésünk, sem mondanivalóban, sem a megjelenítés kvalitásosságában nem érik el azt a szintet, hogy megérdemeltnek érezzük az első díjat, amivel a már említett, furcsán össze­tett pályázat zsűrije jutalmazta. A megyei tárlatokon általában vezető szerep jutott Noel Ö. Gábornak és Diószegi Balázsnak. Műveiket most némi aggodalommal figyeltük. Noel mértani kompozíciós rendje erőtlenné, kifejezéstelenné vált. Diószegi Balázs, akitől erő­teljes, drámai hatású, puritán kompozíciókat szok­tunk meg, most sematikusra egyszerűsitett ábrá­zolással, sivár érzelmi hatással gondolkodtatja el művészetének kedvelőit. Még az eddigi vázlatos formában sem lehet meg­nyugtatóan ítélni a tárlat többi szereplőjéről, részint mert vagy csak egyetlen művel szerepel­nek, vagy mert kiforratlanság nyilvánvaló jegyeit mutatják munkáik. Bodri Ferenc szép csendéletét látva mindenesetre sajnáljuk, hogy nem szerepel több képpel. Bagi Béla pasztelljei, Tóth Dezső rézdomborítása a bontakozó tehetség ígéretei, Szappanos István festményei és grafikái inkább csak szorgalmas igyekvést, Balanyi Károly, Klossy Irén, Paizs Éva, Palkó Pál és Udvardy Gyula munkái pedig határozatlan arcot mutatnak. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom