Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Dékány Károly: Petőfi németül, hollandul és angolul
Sajnos, Steinbachról csak annyit tudtam meg, hogy 1850-ben született. A német irodalomtörténelmek, melyeket átböngésztem, mélyen hallgatnak róla, pedig ha ez a kötet lenne az egyetlen életműve, akkor is megérdemelné, hogy megemlítsék. Petőfiről úgy tudjuk, hogy 782 költeményt írt, amelyekből Steinbach fordításában megjelent 704 lírai és 8 epikus vers, vagyis majdnem a teljes Petőfi-költészet.Steinbach az előszóban meg is említi, hogy hagyott ki verseket a kötetből, és meg is okolja, miért. A,.Helység kalapácsáét nem vette fel a kötetbe, mert annyira groteszk, tömör, magyaros lokálkulör, hogy idegeneknek nehezen érthető. A negyedik kötetből kihagyott verseket, amelyeknek a szépsége magával ragadta ugyan, de politikai súlyuk miatt a volt osztrák államok érzékenységét nagyon sértené, ezért pillanatnyilag jobb, ha elmaradnak. Ezeken kívül nem vette fel a kötetbe a két töredéket, a „Lehel vezér”-t, a ,,Táblabíró”-t és egyéb verseket sem, amelyeket Petőfi maga is kihagyott a gyűjteményéből. Végül megemlíti,hogy azokat a gyöngyszemeket, amelyeket a költő annnak idején nem vett fel a köteteibe, egy hézagpótló kiadásban pótolni fogja. Valószínűleg lefordította azokat is. A kötetet Petőfi-portré nyitja meg, és közvetlen a címlap után Steinbachnak egy Petőfihez szóló saját költeménye következik. A költemény Übermenschnek (istenembernek fordítottam) nevezi Petőfit, és úgy tekint fel rá, mint megváltóra. Ez a könyv előszavában is kitűnik. Petőfihez azonban sokan írtak verset, hiszen tudunk róla, hogy —a már eddig említetteken kívül — 1885-ben Francois Coppée (1842—1908) neves francia költő,aki a budapesti világkiállítás alkalmából a francia küldöttség tagjaként hazánkban tartózkodott, a Duna-parton tízezer hallgató előtt elszavalta Petőfihez írt költeményét. A kötetben a már említett Petőfi-portré, címlap, Steinbach vers és előszó után következik a tartalomjegyzék. A tartalom felosztása: I. elbeszélő költemények 1844—1848; II. lírai költemények 1842— 1845; III. lírai költemények 1846—1847; IV. lírai költemények 1848—1849. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy ez a legteljesebb idegen nyelvű Petőfi-kötet, mind a mai napig. Hogy még a weimari köztársaság alatt, sőt még azután is ezt a kötetet forgatták a németek, egészen bizonyos, hiszen egy 1955-ben megjelent Petőfi-kötet margóján megjegyzi a kiadó, hogy ez ideig Petőfi nem eléggé ismert Németországban, ami feltételezné, hogy Steinbach kötetén kívül nem volt sok jelentős német nyelvű kiadás a forgalomban. Ez azonban nem fedheti a valóságot, hiszen a Magyar Irodalmi Lexikon szerint Steinbach előtt 32, Steinbach után 1955-ig pedig 8 Petőfi-kötet jelent meg Németországban. Az 1955-ben megjelent kötetről még szólok majd, mert remek Petőfi- dokumentációt ad. De még egyszer vissza kell kanyarodnom Hollandiához. Hollandiában a „Nieuwe Rotterdemsche Courant” (Új rotterdami hírlap, Hollandia legrégibb hírlapjai közé tartozik, 1844-ben jelent meg az első száma) 1922. december 31-i, és 1923. január 7-i számában, az irodalmi mellékletben jelent meg Petőfi életleírása és költészetének jelentőségéről szóló, két egymást követő tanulmány, A. S. C.Wallistól. Férje, a már szintén említett Antal Géza professzor a „Maatschappij voor Nederlandsche Letterkunde te Leiden” (a leideni holland irodalmi társaság) ünnepi gyűlésén tartott beszámolót Petőfi életéről és költészetéről. Petőfi költeményeinek a kiadása azonban csak 1924-ben valósult meg. Ma is ez az egyetlen holland nyelvű Petőfi-kötet (Alexander Petőfi. Gedichten uit hongaarsch vertaald door A. S. C. Wallis, met een schets van Petőfi’s leven en dichtkunst door G. von Antal, Haarlem, H. D. Tjeenk Willink en Zoon, 1924. Vagyis: Petőfi Sándor. Költemények, magyarból fordította A. S. C.Wallis, G. von Antal vázlatával Petőfi életéről és költészetéről. H. D. Tjeenk Willink és Fia kiadásában, Haarlem 1924). A könyv előszava és Petőfi bemutatása 36 oldal, tulajdonképpen Antal Géza leideni előadásának elhangzott szövege, a versek pedig a már 1889-ben, a Gids-ben közölt fordítások, kibővítve hat egész verssel és öt töredékkel. A kötet összesen 49 verset tartalmaz, melyekből 20 csak töredék. A könyvecske így is 108 oldalas. A töredékek között van 24 sor „Az apostol”-ból, 43 sor „Az őrült”-ből, 16 sor az „Egy telem Debrecenben”- ből, két versszak a,,Mily szép a világ”-ból, ugyancsak két versszak a,,Jó költőnek tartanak”-ból, 6 versszak a „Ha férfi vagy, légy férfi”-ből stb. Az egészben közölt versekből csak úgy kapásból kiemelném talán a „Nemzeti dal”-t, a „Szeptember végén”-t, a „Minek nevezzelek”-et, a „Magyar nemes”-t, az „Egy gondolat”-ot, a „Láttam két hosszú nap”-ot, 9 „Dalaim”-at, a „Vizet iszom”-ot, az ,,lgyunk”-ot, a „Szél”-t stb. Ha már Hollandiánál tartunk, hadd említsem meg azt a dossziét, amelyből kitűnik, hogy a második világháború után is rendszeresen találunk Petőfiről szóló újságcikkeket a holland sajtóban. Petőfi neve nem vesztett erejéből. A cikkeket Balázs Pál, erdélyi származású újságíró írta (szül. 1902-ben Középajtán), aki 1931 óta az Est lapok hollandiai tudósítója volt és azóta is itt él Hollandiában, Amsterdamban. A Petőfiről írt terjedelmesebb cikkek közül kiemelném talán az 1947—1949 között írottakat, 146
