Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Ablonczy László: Jegyzet Tamási Áronról
ABLONCZY LÁSZLÓ JEGYZET TAMÁSI ÁRONRÓL Az Alkotás utcai otthonában minden úgy áll, mint egykoron. A polcon a könyvek aképpen vannak, ahogyan ő sorozta volt be, előtte a barátoknak, ismerősöknek oly sokszor helyet adó kanapéval. Az asztal most is terítve várja, hogy komoly és jókedvű dolgok ügyében melléje telepedjenek. A dolgozószoba mintha hallgatózna: mikor kezd kopogni újra az írógép? S ott van a lombik is, a folytonos kávéfőzésre készen. Minden őt várja. Az ő jelenlétét sugallja. Ha egy napon megtréfálva a világot visszajőne, ülhetne asztalához, és Írhatná a lélek életéről szóló újabb történeteket. Azokat is, amelyeket talán csak túlnan ismert meg, s amelyek jó részét az Írók között talán ő ismerte leginkább. Egyedül hozzá illene, ha más alakzatban, vándorként érkezne, vagy madárként röppenne vissza. Csak Tamási Áron lehetne ilyen titokzatosan-váratlan vendég, csak ő foghatna ki igy a világon; az epika és a dráma nagy költője, aki ég és föld, realitás és költészet, élet és halál világát ennyire egységbe tudta rendezni. Alighanem a visszaútra még nem volna kedve. írjon új műveket? Emésszék, s gondolkodjanak a meglevőkön előbb, véli magában, és közelítés helyett egy távolabbi csillagra repül tovább... Tündér-kedves színpadi Énekes madarára bizonyára sokat gondol. Életében, s mindmáig — noha kilenc darabot, s majd két tucat mesebábjátékot, egyfelvonásost írt — e mű szerzőjeként ismerik a drámaíró Tamásit. Erről kellett legtöbbet nyilatkoznia, s nemegyszer magyarázkodnia. Az özvegy, Ágota asszony szíves engedélye folytán két, eddig jobbára ismeretlen Tamásivallomás közzétételével úgy gondoljuk, hogy kevéssé ismert mozzanatokkal gyarapíthatjuk az Énekes madár életrajzát. Néhány korabeli kritika és színházértő emlékező szerint a Jókai Színház előadása nem sikerült valami fényesen. Az előadással kapcsolatban Jobbágy Károly a Színház és Filmművészet 1956/6. számában pontosan ebben lát hibát: A Jókai Színház előadásán az első felvonásban földhöz vágott madártojást kerülgetik a következő felvonásban. Gondoljuk magunkat a néző helyébe: a tojás, amely a darab egyik szép költői képe, és lírai-dramaturgiai funkciója is van, akadályozza a játékot, eltereli a figyelmet. Apró jelentéktelen kellék- kérdés volna? Tamásinál nem; elvész a költőiség, ezáltal szegényebb lesz maga a játék is. Az egyik írás az Esti híradó számára készült. A gépirat jobb felső sarkába kézírással jegyzetté fel a felvétel időpontját. Ritka kényelmes helyzete volt a riporternek, hiszen Tamási Aron a kérdéseket is elkészítette, így már csak az összeolvasás maradt elvégzendő munkaként. Érdekes és megmagyarázhatatlan tény, hogy sem most, sem pedig a következő vallomásban nem említi meg, hogy az É.nekes madár bemutatója valójában a rádióban volt. 1934. október 18-án sugározta a Budapest I. adó. A darabot Csanády György rendezte, és ismerős neveket találunk a szereplők között: Eszter: Ignácz Rózsa, Magdó: Komár Júlia, Móka: Juhász József, Pap: Bihari József. 82
