Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - MŰVÉSZET - Szíj Rezső: Egy újvidéki magyar művész útja
tése terén kifejtett munkásságáért kapott. Ez év augusztusában Palicson is bemutatkozott a Céh. Az ottani tárlatot Vály Nagy Dezső festőművész rendezte Baranyi Károllyal. 1943-ban (márc. 14 — 26.) már Budapesten állított ki a csoport a Mária Valéria utcabeli Műbarát termében 65 képet és 13 szobrot. Mintha nem is háborúban rendezték volna a tárlatot, olyan erkölcsi és anyagi siker koronázta kiállításukat. A közönségsiker letagadhatatlanul megnyilvánult, noha az anyag erős szociális hangvétele föltűnt némely vezető államférfinak, többek közt Tasnádi Nagy Andrásnak, a képviselőház elnökének és Homonnay Tivadar főpolgármesternek. Ezen a kiállításon Baranyin kívül részt vett Ács József, Bezerédy Lajos, Emmanuel Béla, Hangya András, Jakobslts János, Petrlk Katalin, Ruzicska Pál, Sz. Veszély Ilona, Zentai Tóth István. A budapesti sikert a szegedi követte. Itt további művészekkel egészült ki a társaság: Balázs G. Árpád, Csávosi Sándor, Erdey Sándor, E. Tóth Imre, Gábor Zoltán, Gyelmis Lukács, Hagyik István, Zombori Kiss István, Oláh Sándor, Pandur Lajos, Schulteisz Sándor, Szervánszky Jenő, Tussay Károly műveivel. Rajtuk kívül egy külön teremben 11 képpel szerepelt Konjovics Milán szerb-magyar festő. A Pechán József hagyatékából kiállítottak három festményt, Pechán Béla ugyancsak három, Trillsam Márton hét képét, Leopold Pál pedig négy rajzát mutatta be. 1943. július első napjában Baranyit is behívták katonának. Eleinte Újvidéken intézte a hadbavonultak .hozzátartozóinak panaszait. 1944. szeptember 6-án bombatámadás következtében erősen megsérült a házuk, őt pedig másnap Zomborba áthelyezték. Feleségétől csak úgy búcsúzott el, hogy majd hazaion, hisz végeredményben a szomszéd városkába megy. Nem sejtette, hogy csak tizenkét év múlva láthatják viszont egymást. Közben odahaza a müvésztelep megszűnt. Baranyi távozása után a tagok szétszéledtek. Erdey Sándor Budapesten kötött ki, ö. Szabó György a Bánátba, Gábor Zoltán Alsólendvárra ment, a többiek a szélrózsa minden irányába. A művésztelepet Baranyiné Markov Zlata átadta Petrovics Boskonak, Soldatovics Jovánnak és Kérac Milánnak. Az újabb impériumváltozás után Serban festőművész vezetésével festőiskolát akartak nyitni, a művész azonban elköltözött Belgrádba, a fiatalok pedig ösztöndíjhoz jutottak s azok is elhagyták a telepet. Baranyi a fogolytáborból való szabadulása után Budapestre ment. Többször is megpróbálkozott hazajutni Újvidékre, de sikertelenül. Egy ízben Horgosról toloncolták vissza. Pesten a Százados úti Művésztelepen Erdey Sándorék segítették, amivel azokban az időkben segíteni tudták, valamint az akkor már régebb idő óta Budapesten élő Dr. Petrovics Brankovné Mamuzsics Magda festőművész. Találkozott Medgyessy Ferenccel, Pádua Kálmánnal, Zentai Tóth Istvánnal, Vass Viktorral. Az inflációs időkben keservesen folyt az élet, a megélhetés roppant nehézségekbe ütközött. Baranyi azonban ahogy fizikailag új erőre kapott, úgy látott hozzá az alkotómunkához. 1946-ban már szerepelt kiállításon s attól kezdve egyre gyakrabban, úgyszólván minden tárlaton jelen volt. Budapestről Szegedre ment, közelebb Újvidékhez, a hazamenetel azonban még évek múltán sem sikerült. Egyelőre Szegeden kapcsolódott be az ottani művészéletbe, tagja lett a helybeli képzőművészek csoportjának s részt vett kiállításain. 1946. szept. 11 —22. között Szegeden az ottani művészek állítottak ki, köztük Baranyi is Árion c. kerámia szobrát. Okt. 23 — 27. között zajlott le az Országos Magyar Képzőművészek Szabad Szervezete által a Délvidéki Művészek munkáiból rendezett kiállítás Szegeden. Ezen Baranyinak a Dzsingisz kán c. szobrát láthatta a közönség. 1947 februárjában Magyar Művészeti Hetek alkalmából Szegeden rendezett kiállításon Kenyeret vágó nő c. munkájával szerepelt, 1948-ban Nő kagylóval c. kútfigura tervével, 1949-ben pedig a Somogyi Könyvtárban rendezett kiállításon Vasmunkás c. alkotásával. Az 1950. XV. Szegedi Ipari Vásár alkalmából rendezett kiállításon három munkáját állította ki (Buddha-szobor, Kenyeret vágó nő, színes kerámia. Kosarat vivő nő, színes gipszfigura), 1952-ben a Megyei Képzőművészeti Kiállításon Hódmezővásárhelyen (jún. 22. — júl. 6.) Sarlózó lány c. munkáját látta a közönség. A következő évben a szegedi kiállításon a Szőlőbehordás c. kerámia müve szerepelt. Egyik kiállításon a II. díjat nyerte. Szegeden a vegyipari középiskolában dolgozott. Épített egy kemencét, s csakhamar a hódmezővásárhelyi Agyagipari Szövetkezet műszaki vezetője lett. Két év múlva a Csongrád megyei dekorációs vállalathoz került. Szobrászi munkákat végzett s tagja lett a Csongrád megyei képzőművészek csoportjának. Itt is szerepelt kiállításokon. Az 1955-ben megalakult Alkotó Közösség fölvette tagjai közé. Közben Szegeden és Hódmezővásárhelyen éveken keresztül részt vett a képzőművészeti szabadoktatásban. 1955-ben ismét próbálkozott a hazatéréssel. Ekkor már némileg engedett a feszültség a két ország között s ez új reményekre jogosította Baranyit. Ö maga Budapesten, felesége Belgrádban tette meg a szükséges lépéseket. Az utóbbi bizonyult hatékonyabbnak. így is egy évbe telt, amíg először az útlevelet, majd a kiutazási engedélyt megkapta. 79
