Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Mezősi Károly: Az első országos Petőfi-ünnepség
felfigyelni, és amelyet, mint félegyházi haladó hagyományt fel kell tárni, ismertetni kell az utókor előtt. Petőfi politikai szelleme, törekvései adtak programot az 1861-ben Kiskunfélegyházán újjáéledt ,,Népkör”-nek. Tudjuk azonban, hogy már 1848 előtt is működött Félegyházán egy virágzó régi népkör, s amikor ez 1885-ben az 1861. évi újjáalakulástól számítva fennállása negyedszázados évfordulóját ünnepelte, az ünnepségen az 1848 előtti „veteránok” is megjelentek. Ezek elevenítették fel, hogy még az 1848-as forradalom előtt a kör tagjainak felolvasást tartottak az újságból, s az események ,,a politikába be nem avatottaknak a kör egyik legértelmesebb vak tagja által magyaráztattak meg”. Petőfin kívül Kossuth Lajos volt az, akinek kultusza az itteni nép körében különösen mély gyökeret vert. Ennek következménye lett az első országos Petőfi-ünnepség után 15 évvel az, hogy Kiskunfélegyháza városa 1886-ban nemcsak elsőként választotta Kossuth Lajost díszpolgárává, hanem Magyarország minden városát felhívta „hasonló eljárásra”. Ekkor, félegyházi kezdeményezésre indult meg országszerte a Kossuth-kultusz és vele a függetlenségi ellenzéki politika felvirágzása. Hogy a nagy turini száműzött mit érzett a neki Félegyházáról megküldött díszpolgári levél átvételekor, azt 8 oldalas válaszlevelében írta meg. Ez nemcsak felderítette élete „szomorú végalkonyát”, hanem, amint írta: „reám nézve. .. erkölcsi jótétemény becsével bírt.” A Petőfi- és Kossuth-kultusz Félegyházán a múlt század utolsó évtizedeiben szorosan összefonódott. A népdalgyűjtő, versíró és első félegyházi Petőfi-kutató, Pásztor Ferenc nyíltan hirdette pl. 1874-ben Petőfi eszméit a saját versében: Vesszenek, kik jármot tesznek Nyakára a népnek! Meg kell már egyszer hallani Jajukat az égnek! jőni fog a nagy szabadság, Miijók kívánsága: Világ szabadsága! Átvette ezt a hangot a következő helyi költőnemzedék. Móra Istvánt egyenesen a félegyházi Petőfi-ház ihlette versírásra: Igen, merész, bilincstörő dalának Láttatlan magja a házban fogant. Igen, innét jegyezte el magának A két istenség: a kard és a lant... A századforduló idején már az öccse, Móra Ferenc írja Félegyházán: És a szabadság dalnok-angyalának' Szilaj danái Csapongva szállnak Széles e honban, mint a szikra, Mely perzsel, lángol, éget, gyújtogat! Nincs, Nincs a harcnak vége még ma sem! Helyi költők „szent földje” lett a hely, ahol Petőfi élt. Móra Ferenc — Petőfi nyomdokán — már itteni gimnazista diák korában betévedt a „költők tilalmasába”, amikor Pusztaszeren c. versében a millenniumkor a király szemére vetette, hogy nem jött el a magyar nemzet ünnepére. Néhány év múlva, egy március 15-i ünnepség alkalmával Félegyházán mondott beszédében ilyen merész szavakra fakadt: „Magyarország alkotmánya már háromszáz esztendőn keresztül csak arra volt jó, hogy a magyar király palástjába öltözött német császároknak legyen min esküszegést elkövetniük.” Ugyanekkor befejezésül ezt mondta: „szeretettel köszöntöm Félegyháza ifjúságát, mely sohasem lesz hűtlen szülővárosa hagyományaihoz...!" — Ifjúkori, március 15-i versében Petőfire emlékezve írta: De jó, hogy alszol, de jó, hogy alszol, Világszabadság apostola! 70
