Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Mezősi Károly: Az első országos Petőfi-ünnepség
MEZŐSI KÁROLY Az első országos Petőfi-ünnepség A magyar Petőfi-kultusz története még megíratlan. Pedig mennyi irodalomtörténeti, társadalmi és politikai tanulságot, érdekességet rejt magába az a problémakör, hogy mikor, miért, hol és hogyan emlékezett az utókor legnagyobb költőnkre és történelmi hősünkre, a magyar szabadság, függetlenség és a „világszabadság” forradalmi harcosára, Petőfire! Szívből-e vagy csak külszínesen, hivatalosan? Úgy-e ahogyan azon az első országos Petőfi- unnepségen, Félegyházán, 1867-ben, vagy úgy, ahogy pl. Babits Mihály látta a költő születésének százados évfordulóján, 1923-ban, és írta Petőfi koszorúi c. versében: Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep. Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal hozza koszorúit. 1867. október 13-át csak néhány hónappal előzte meg a kiegyezés törvénybe iktatását követő, június 8-án fényes külsőségek között lezajlott budai királykoronázás. Ezen az ország uralkodó körei hódoltak az 1848 — 49. évi szabadságharcunkat eltiportató, de most a magyar trónra emelt osztrák császár előtt. Ilyen közvetlen előzmény után a félegyházi, első országos Petőfi-ünnepet valóságos pártütésnek, ellenzéki zászlóbontásnak tekinthetjük a kiegyezési politikával szemben; a költő szabadságeszméi mellett, amelyekért 18 évvel azelőtt a csatatéren életét áldozta. Itt a nép hódolt a magyar szabadsághős emléke előtt. A kiegyezés idejének félegyházi néphangulatát egyébként Móra Ferenc mutatta be, atyja, az akkori félegyházi iparos jellemében. Móra Márton borotvatokjára „Éljen a negyvennyolc” szavakat írta, Kossuth Lajos kifaragott képe mellé. Mikor azután jött „a hatvanhét... a kiskun szűcsök ... keserves káromkodások közt erős fogadást tettek, úgy, ahogy Mártontól látták ... szárítsa el isten a kezem, ha én még az életben megborotválkozok.” Móra Márton kalapáccsal verte ki a borotvája élét, és ekkor kezdett Kossuth-szakállt növeszteni. Eltekintve ettől a félegyházi vonatkozású, szépirodalmi jellegű, de a félegyházi nép politikai magatartását jól tükröző tudósítástól, a száz év előtti Petőfi-ünnepség jelentőségét törté- nethűen úgy kell látnunk, ahogyan azt az ünnepségen a Kisfaludy Társaság képviseletében jelen volt Szász Károly közvetlenül az ünnepség lezajlása után A Petőfi-ünnep Félegyházán c. beszámolójában megírta. A Vasárnapi Újság hasábjain erről ezt olvashatjuk: ,,Az egyszerű kun város, büszkén abban, hogy a legnagyobb magyar költő bölcsőjét ringathatá, első rendezett ünnepet nevének. Volt már Kazinczy-, Széchenyi-, Dessewffy-, Vörösmarty-, Katona-ünnep; az akadémia és Kisfaludy-társaság évről évre emlékbeszédekkel ülik jeleseink emlékezetét. Még csak Petőfiről nem volt másképp, mint az irodalom holt betűiben szó. S jól esik szívünknek, hogy a tudósok és írók mulasztását a nép hozza helyre, azon költő emléke körül, ki kiválólag és mindenek felett a nép költője volt. Tisztelet és elismerés érette Félegyházának, mert bár az emlék-tábla eszméje 66
