Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Hatvani Dániel: A költő és a Kiskunság
A BÖK- ÉS HÍDJA kunok őstörténetéről szóló írást például. Mígnem behatoltak a gömb belsejébe, pergamentekercseket ugyan nem találtak, sem más világraszóló leletet, előkerült viszont a reformkor itteni lelkészének, Nagy Sámuelnek 49 éven át vezetett testes naplója. Az adott időszak minden fontos és kevésbé fontos helyi eseményét feljegyezte, azt például, hogy 1819-ben 4125 volt a helység lélekszáma, hogy az 1831-es kolerajárványnak 408 áldozata volt, s hogy az 1844-ben kerekedett nagyerejű orkán a torony sisakját is levitte. A tiszteletes úr túlélte a költőt, annak alakja legendává nőtt, s a különös az, hogy Petőfi és a Petrovics-csa- lád odakötődéséről egy árva sor sem szerepel a naplóban. Igaz ugyan, hogy épp a lelkész fia volt az, aki Petőfi ellenében jutott sikerhez az 1848-as választásokon. Ennek ellenére is szinte hihetetlen, hogy az ekkor már idős tiszteletes ennyire érzéketlen lett volna az egyszeri és meg- ismerhetetlen csoda megsejtését illetően. A már elveszített és drága pénzen újból visszaszerzett privilégiumait féltékenyen őrző, befelé forduló kiskun mezőváros volt a színhelye a Petrovics-csa- lád anyagi megerősödésének és tönkremenetelének. A vagyont a jóhiszeműen vállalt kezességek úsztatták el, s ami maradt, azt az 1838-as dunai árvíz sodorta magával. Megrendítő sors, főleg annak ismeretében, hogy a kocsmabérlő Petro- vics nem tudott népszerűségre szert tenni, mivel — érdekei védelmében — gyakran és szívesen együttműködött a hatósággal, ha a házaknál történő engedély nélküli borkimérések leleplezéséről és megtorlásáról volt szó. Elképzelhető, hogy néhány év alatt több tucatnyi ellenséget szerzett Nymodon, s bizonyos, hogy mindenkinek része volt fia itteni választási kudarcában is. Az egykori tévedésért Szabadszállás ma nyolc Petőfi emlékhellyel vezekel, s ezek egyike a Bügei-út, az a mellékútvonal, ahol a poétát — ahogy itt mondják — „kivezették” a városból, valójá47
