Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
61. kép A Länderer és Heckenast-féle nyomda (Länderer Lajos nyomdatulajdonos nem a betóduló márciusi ifjak élén álló Irinyi Józsefnek súgja oda, hogy „Foglaljanak le egy sajtót", hogy önhatalmúlag nyomtassák ki a cenzurázatlan Nemzeti dalt; majdani szerzőjével beszélget, a naptár nem 1848 márci is 15-ét, hanem sokkal korábbi dátumot mutat. ANNO 1846. TÉLELŐ HAVA, 24. 1 ÓRA PEST-BUDA A történelmi események jövendő színhelyére, históriánknak talán a legnagyobb színpadára nem forradalmi események hullámai élén érkezik meg Petőfi Sándor, hanem azt a kisded reményt szítva szívében, hogy az Életképek-ben a Karácsonkor című verse már megjelent, és Länderer talán hajlandó lesz előlegezni a honoráriumot. Tizenöt pengőforintra van szüksége, hogy kiválthassa és Júliának elküldhesse az arcképet. A nyomdahelyiségben száraz hangú, alacsony középkorú férfi közelít a berontó Petőfihez.) PETŐFI: Pénz kell, bármi áron, akár a föld alól is, Länderer uram. Azonnali szükségem van tizenöt pengőforintra. (Nem mond többet az arcmás áránál. Länderer a gúny megvetésével néz vissza a költőre. Miután nem felel, Petőfi újra szól.) PETŐFI: Karácsonkor című versem Frankenburg által elfogadott. A díjáért jöttem. (A háttérben horpadt mellű, okulárés, öreg kéziszedő áll, kifligörbületű háttal. Figyeli. Länderer Lajos fölemeli a nyomdafestékszagú folyóirat, az Életképek 1846. december 25. dátumú, 26-os jelzésű karácsonyi számát, lapoz, s megjegyzi, szárazon:) LÄNDERER LAJOS: Csak Ladár és Mickolczi Pál poéták szerepelnek. PETŐFI: Talán elveszett a kézirat vagy elszórták a szedést? LÄNDERER LAJOS: A kéziratot Frankenburg szerkesztő még kiszedés előtt visszavette. Csűg- geteg hatást keltene, mondta volt. PETŐFI: Adják le újévre. De most, azonnal fizessék ki. LÄNDERER LAJOS: Frankenburg azt jegyezte meg, hogy egyenlőre tartózkodni kénytelen versei közlésétől. Korunk nagy embere, az ünnepi cikkek írója ugyanis kijelentette, hogy nem kíván egy kicsapott komédiással együtt figuráim. (Petőfi döbbenten áll. Rekedten jegyzi meg:) PETŐFI: Kossuth? (Länderer nem felel. Félrenéz. A költő köszönés nélkül, szótlanul távozik. Az öreg nyomdász szegődik a nyomába. A kapu alatt, görnyedten állva, megszólítja őt:) ÖREG NYOMDÁSZ: Poéta uram, egy pillanatra !... (Petőfi kérdőn ránéz.) ÖREG NYOMDÁSZ: Karácsony van, a spóregylet kasszája kissé kimerült. De valami még akadhat benne. (Petőfi vár. Az öreg nyomdász visszatér. Tiz pengőforintot nyújt át.) ÖREG NYOMDÁSZ: Tessék elfogadni. Ennyit találtam. (Petőfi átveszi. Indul. A nyomdász még vár, a távozót igyekszik vigasztalni.) ÖREG NYOMDÁSZ: A versek pedig jőni fognak. Egyszer minden jőni fog. (A költő kilép, az utcán a kapatos kocsis tűnik föl. Várta. Várta? A kocsis teljesen részeg. Össze nem függő szavaiból csak ennyi vehető ki:) 35
