Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
ARNOT: Tessék. Ez az öné. PETŐFI: Hogyan kerültek önhöz a... volt könyveim? ARNOT: A könyvárus régi iratai közt böngésztem, mikor ön oda belépett. Visszavásároltam. Fogadja el tőlem. (Petőfi a könyveket kissé eltolja magától, mindazonáltal Arnotot hellyel kínálja meg:) PETŐFI: Tessék. (Üres székre mutat. Arnot leül. Bemutatkozik.) (Arnot idéz, válasz helyett.) (Zerffy feláll, kabátot ölt, távozik, közben elhalad (Távozik.) ARNOT: Doctor juris Paul Arnot. A magyar irodalom régi barátja. PETŐFI: És melyik irodalomé? A Zerffyéké, a Honderűé? Vagy az Életképé? ARNOT: Néhány napja csak, hogy Az őrült az Életképek-ben megjelent. Máris betéve tudom. — Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkába vagyok. Sietek. Ostort fonok, lángostort...” Petőfi asztala mellett. Gúnyosan veti oda:) ZERFFY: Szervusz. Arnot. Jó mulatást. PETŐFI: A szennyes pofa. ARNOT: Napok óta nem láttam itt. Merre járt? PETŐFI: Egyvégben két napig utaztam Pest és Vác között. (Arnot puhán kellemes, bizalomkeltő hangon kérdezi:) ARNOT: És mit tapasztalt hazánk legnagyobb költője? (Ezt olyan őszinte, természetes közvetlenséggel mondja, hogy Petőfi egy ideig nem felel, nézi Arnot nyílt tekintetét, s lapoz a könyveiben.) PETŐFI: Ami a vaspályát illeti, mondhatom, csodálatos. (Arnot bort hozat. Tölt Petőfinek.) PETŐFI: De aztán Arnot uram, ha az ember leszáll, és falusi portákon kopogtat... (Arnot tölt.) 34. kép Aranyoskám lakása (Jelentéktelen tárgyaktól roskadozó szobát látunk. Festett emberi rom ül az öreg fotóssal szemben. Megvénült Bováryné. Nemcsak ruhát visel, hanem kötényt is, azon hímzett élőkét. Feje ékszer-, klipsz-, fülbevalógyűjtemény. Karja karperecek ütődésétől zörög. Szavai zuhatagával, semmitmondásával elbá- gyasztja, valósággal lefegyverzi válaszra képtelenné téve a látogatóját.) ARANYOSKÁM: Megvan, aranyoskám. Minden megvan. Az én megboldogult drága jó uram, dr. Galiczay Kálmán számvevőségi tanácsos a Galiczay család minden emlékét megőrizte. Mindent gyűjtött. Mindent megőrzött, aranyoskám. (Az öreg fotós szólni szeretne. Nem lehet. Az asszony fölkel, búgócsigaként pereg, vén varjúként szálldos a lakásban.) ARANYOSKÁM: Akarja látni a pipatóriumát? Vagy a hires tarokk-kártyagyűjteményét? Szegény jó aranyoskámnak párizsi képei is voltak, olyan pajkosak. Hozzam azt is talán, aranyoskám? (Az öreg fotós végső elhatározásra jut, közbeszól, nem közbetör!) A FOTÓS HANGJA: Én Petőfi miatt jöttem. (A vén varjú pörög tovább.) 20
