Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / Petőfi-különszám - Ruffy Péter: Két nap a végtelenben (Forgatókönyv)
4. kép Ingázók vonata Méhkas, melynek minden négyzetcentiméterén hangok zsonganak, kaptár, melynek minden viaszfülkécs- kéje zsúfolt és tolakodással teljes; mintha menekültek utaznának s a határ lezárása előtt ez volna az utolsó vonat, szinte beteges tüdözihálással fúrja be magát a sápadt, nyirkosán hajnali tájba a Pestre utazó ingázók vonata. Hangok, félhangok. Fáradt köhögések. Indulatos tekintetek. Harc a talpalatnyi helyért, állóhelyért. Mintha pincéből óvatoskodna föl a hang, olyan távolról úsznak be a munkásvonat zárt fülledtségébe az állomásnevek: VÁCALSÓ SZÖD FELSŐGÖD Munkásgyerek kíváncsiskodva néz egy lengyel bundás férfit, aki mellette ül. A lengyel bundás volna a menekülő? Akit futni láttunk? Nem a vonatban ülnek, csupán a vonaton. Nem ülésen hanem a lépcsőn. Nem is lépcsőn, csupán a kocsi tornácán és a kitámasztott, nyitott ajtó becsukódásának helyéről lógatják le lábaikat a lépcsőfokra. A lengyel bundásnak csupán a kezét látjuk, amint fényképezőgépén matat, a gyerek azt figyeli, amint valamit visszakattant, a gépet egy pillanatra füléhez szorítja, hogy a vonatcsattogásban meghallgassa: visszapereg-e a film. GÖD ALSÓGÖD MEGÁLLÓ A lengyel bundás. amint gépét a füléhez szorítja, s egyik kezével a visszaváltót pörgeti, majdnem kizuhan ültő helyéből. A fiatalember rántja vissza. Ugyanaz a hang, mint az imént: LANDLER JÁRMŰJAVÍTÓ MEGÁLLÓ A kivett, kész filmet bő zsebébe rejti, csak ezután megy rá a nagy, csüggedt, tágas, mindazonáltal valamely megszállottságot eláruló tekintetre és szempárra a gép. Táskás szem ez, nagy szemudvarokkal, melyeket már régen fölszántott az az időeke, melynek vasa girlandokkal, furcsa vonalú szarkalábakkal, bőrrepedésekkel hinti tele az eliramodott életű halandók szeme környékét. DUNAKESZI ALSÓ MEGÁLLÓ 5. kép A régi vonat Fehér tájban, a gőzsíp egetverő hangját hallatva, mintha nem is valóság volna, hanem álomkép csupán, két utcakocsit húzva, olyan alacsony kocsiszekrényekkel, mintha egy sínre emelt, elmozdított falusi kunyhó volna - megy a kihaltan dermedt, halott téli tájban a Vác-Pest-i ősvonat. 6. kép Az ingázók vonata Álomittas, hajnali, szinte még feketének tűnő tájban, roskadozó emberterhével, emberfürtjeivel, minden hangot vagy más zajt túlkiabáló kerékcsattogásaival, az előbbihez képest táltosként, vágtató lovasként szinte rohan a munkásvonat. 7—«. kép Két közelkép Az ősvonat utasának szeme, amint a tekintet végigsepri a földbe süppedt, lapuló (lázadni kész, vagy már a lázadásra is fáradt nép?) zsúptetős házainak szétszórt sziget- és tanyavilágát. A munkásvonat 11
