Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZEMLE - Czére Béla: Fejes Endre: A hazudós és más történetek…
hogy épp a katharzis művészi megfogalmazásának igényével készült Éjszaka című novella a kötet leggyengébb darabja. Egy hosszú monológot olvashatunk itt, amelyben a hős — az „Úrhoz” intézve szavait—mintegy összegező szándékkal, a „föloldozás” reményében föltárja vívódó, lelkét. Túlkomponált írás; a kötet többi novellájában megfigyelhető finom valóság- és lélekábrá- zolás helyett itt írástechnikai manírok, modorosságok tapasztalhatók.) így és ennyiben magányos tehát Ördögh Szilveszter hőse. Nem „kozmikusán”, nem divatból — nem azért, mert a francia új regény hősei is többnyire magányosak. Nem azért, mert maga sem tudja, hogy miért, csak mert ez az élet olyan elviselhetelenül kiábrándító ... A fiatal író rendkívül hiteles társadalomrajzzal, az emberi viFEJES ENDRE: A HAZUDÓS ÉS MÁS TÖRTÉNETEK AZ EZERSZER ÁLDOTT NYOLCADIK KERÜLETBŐL Összes—kötetekben megjelent—novelláját tartalmazó gyűjteménye egészében mutatja azt a gazdag írói világot, amelyet Fejes Endre az 50-es évek végén A hazudós, majd az 1966-os Vidám cimborák kötettel megteremtett. Most, hogy az újrafelfedezés izgalmával ízlelgetjük ezeket a régi novellákat, csak az elhallgatás veszélye miatti szorongás árnyékolja be örömünket: ez a világ a Vidám cimborák óta nem épül tovább, legújabb drámáját — az elsősorban az alkotási folyamat ironikus-kesernyés dokumentumként érdekes —, Cserepes Margit házasságát kivéve, még a színműveket, tv-és hangjátékokat magába foglaló kötetek sem jelentenek igazán új műveket; Fejes Endre ezekre a műfajokra is a régi novelláit, regényeit dolgozta át. Pedig az a világ, amely már Fejes Endre első kötetéből kirajzolódott — Gelléri Andor Endre művészetének „tündéri realizmusát” folytatva— ajózsefváros utcáinak,tereinek olyan lírai mitológiáját ígérte, amelynek sokcsillámú fényei alatt ott lélegzik a munkások életének gazdag valósága; a világhoz, a városrészhez való szűkebb kötődés lírai „ismeretelméleti útját” kijáró hősök képzeletének játékos szivárványszínei törnek itt meg a kenyérgondok, régtől feszülő társadalmi indulatok sűrű, füstös levegőjében. Első kötetének két novellája reprezentálja leggazdagabban ezt a lírai realizmust: a képzelet életet átszínező álmairól szóló A hazudós c. írása és ezt a lírikus szonylatok érzékletes megjelenítésével motiválja hőse magányosságát: egy élethelyzetről ad számot — a realista ábrázolás eszközeivel, gazdag valóságtartalommal. S legfőképp ez az a többlet, ami pályatársai legtöbbjével szemben a javára írandó. Többen észrevették már: fiatal prózaíróink műveiben mind több a világtól, társadalomtól, önmagától „elidegenedett” hős, aki borzasztóan „öreg” és cinikus, csak épp arról nem értesülünk, hogy mindennek mi az oka? ... S így ez az egész attitűd inkább csak utánérzésnek tűnik fel, mert hiányzik mögüle a társadalmi, emberi mozgatóerők valósága. Ördögh Szilveszter többre becsüli élményanyagát és többre az írás művészetét. Alkotópályájának további alakulása megkülönböztetettfigyelmet érdemel. (Magvető, 1973.) MAJOROS JÓZSEF világlátást a valósággal keményebben, drámaiab- ban ütköztető Vigyori. A hazudós hőse „mint valami huncut, varázslatokhoz értő kis manó” bukkan fel folyton szabálytalan útjain, pázsiton és bokrokon át, hogy a tér realistáinak szűkre mért életébe belopja a színes álmokat; a környék fiataljai egyszerre különítik el őt maguktól, és kerülnek meséinek hatása alá, míg a háború markában, a nagy varázslót is eltüntetve, össze nem roppan a tér régi világa; a hazudós nem volt „életrevaló”, de álmai tovább élnek a kisfia fölé hajoló anya meséiben. A kötet Vízágyú c. novellája önironikusan jelzi azt a törést, amely álom és valóság között jelentkezett: munkásbarátja az írót kéri meg, hogy szép mesével csalja haza máshoz költözött asszonyát, az író eredményes „meséje” azonban nem a holdról és a csillagrokról szól, hanem a férj sok pénzt jelentő „találmányáról”, a „vízágyúról”. De a Fejes-hősök meséi nem egyszerűen életet szépítő hazugságok; a Vigyoriban annak az embernek az alapállását jelzi, aki a reális élet gondjainak szorításában, ha megfakulva, magába zárva is, de megőrzi a szépség iránti vágyát: a világból, a tájból a humánum gazdag üzeneteit kiolvasó ember magatartását. Fejes hősei nem könyvtárszobák csendjében ismerkedtek meg a szépséggel; nehéz, küzdelmes életükkel jutottak el a pillanatok megértésének varázslatáig, mikor „minden esztendőben egyszer, fülledt augusztusi éjszakán meztelenre vetkőzik a világ. 186
