Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - PETŐFI-ÉV - Csorba Tibor: Petőfi Lengyelországban
Jachimewicz, a walbrzychi költő nem volt magyarországi lengyel menekült, de Petőfi-fordításai kötetté terebélyesedtek anélkül, hogy megjelentette volna azokat. Budapesten, a háború elején még működött a Lengyel Intézet (Instytut Polski). Gondozásában, sokszorosítással jelent meg a Lange-féle antológia magyar része, ahol llosvai Selymes Pétertől Zempléni Árpádig 55 magyar költő verseit vagy versrészleteit találjuk, köztük Petőfi 35 költeményét régibb lengyel fordításban. Az antológiában szereplő magyar írók közt olyanok is vannak, akik akkor is, de ma annál inkább jelentőségüket vesztették (Bulla János, Szalay Eufrozyna, Baló Tassilo, Endrődi Sándor, Komócsy József stb.). Az utánnyomás gépies volt, mindössze annyi a változás, hogy Petőfi Nemzeti dalát most Tadeusz Fangrat fordításában közölték. Ez az antológia hatásos és jelentős volt. A magyar földön élő lengyelek olvasták, de a magyar irodalom iránti érdeklődésük forrása mégis inkább a magyarsággal való, s évekre szóló együttélés volt. Többen személyes kapcsolatba kerültek a budapesti irodalmi élettel, a magyar sajtóval, könyvekkel, színházzal. Érdeklődésük — érthetően — nem korlátozódott Petőfire. Amikor a háború végeztével a lengyel menekültek hazakerültek, akcióba léptek a magyar irodalom népszerűsítése ügyében. Megnövekedett a magyar eredetiből fordítók száma, többen fordítottak prózát, szakmunkákat, mint verseket, mert ezen a téren komoly nehézségekbe ütköztek a jóhiszeműek is. Megnőtt azok száma, akik érdeklődéssel olvasták a magyar irodalmi alkotásokat néha magyar-, de legtöbbször mégis lengyel nyelven. 1949-ben ,,a lengyel társadalom ünnepélyesen hódol Petőfi emlékének, halála századik évfordulója alkalmából”. Gomulicki sürgősen hozzálátott a mulasztások helyrehozatalához, a meglevő fordítások alapján Petőfi költeményeinek válogatásához. így jött létre az a 260 oldalas antológia (Válogatott költemények), amelynek — első ízben — jelentős szerepe lett Petőfi költészetének lengyelországi propagálásában. Az olvasó egybegyűjtve kapta a múltban készült Petőfi-fordítások javát. A válogatást, feldolgozást, bevezetést és a jegyzetekkel való ellátást maga Juliusz W. Gomulicki végezte. Petőfi Sándorról Kónya Lajos írását közli az antológia, s az 1847-es válogatott versek elé írt Petőfi—előszó is belekerült a kötetbe. Ezután jött Illyés Gyula Két férfi című művének lengyel kiadása janusz Moszczenski fordításában. A könyv szerzőjéről néhány soros jegyzet és egy útmutatás arra, hogyan kell a szövegben előforduló magyar hangokat kiejteni. A megértéshez szükséges jegyzetek egészítik ki a kötetet. A kiadó arra kéri az olvasót, küldje be a könyvre vonatkozó észrevételeit, ami a témát, a tartalmat, a nyelvet, a külső alakot, a hibákat vagy tévedéseket, esetleg az olvasó egyéb észrevételeit illeti, hogy azokat további munkájában felhasználhassa. Nem tudom, milyen anyag futott be a „Czytolnik” tanulmányi részlegéhez, tény azonban, hogy két évvel később (1953) az RSW Prasa javaslatára „népszerű kiadásban” újságpapíron 55 375 példányban újranyomták Illyés Gyula e munkáját, amelyben a lengyel olvasót is Petőfi emberi és költői nagyságának közelébe juttatta. A nagy magyar lírikus, a forradalom költője ezideig egy lengyel költőt ihletett versírásra, Tadeusz Rózewiczet, akinek Petőfiről szóló (1955) Fehér toll c. versét a lengyel költő legnagyobb ismerője és fordítója, Fodor András ültette át magyar nyelvre. A Petőfi körüli szélcsend csak 1971-ben tört meg. A Bibliotéka Poetéw (Költők Könyvtára) celofán sorozatában megjelent egy kis kötet: „Petőfi — poezje” címen, Aleksander Nawrocki válogatásában, s részben fordításában. Örvendetes, hogy a „Profile” (Profilok) sorozatban megjelent Illyés Gyula „Tűz vagyok” című munkája Zuzanna Nowakowska fordításában „Sándor Petőfi” címen. Az így megválasztott könyveim ebben az esetben bizonyos tájékozatlanságra utal. Köztudomású, hogy Illyés három egymástól lényegesen elütő formában írta meg kitűnő Petőfiről szóló életrajzi regényét. Az ifjúság számára: Tűz vagyok címen, a nagyközönségnek Petőfi, és a külföldi olvasók részére: Petőfi Sándor címen. Az ifjúságnak szánt írást felcserélni a külföldieknek szánt könyv címével helytelen és félrevezető. Szerencsésebb vállalkozás lett volna, ha kiadó és fordító nem kímélve a többletbefektetést, az lllyés- féle Petőfi Sándor-kötetet adta volna a lengyel olvasó kezébe. 142
