Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - PETŐFI-ÉV - Sütő József: „Hortobágyi kocsmárosné angyalom!”
előmondotta, s a lány vagy a legény az általa előre megjelölt dallamra („azon nótára”) énekelte azt. Petőfi énekelni nem igen tudott (Jókai: „Egyetlen dalt hallottam tőle énekelni a Marseillaiset, azt is csak félig, azt is rosszul”). Előtte bizonyos népdal- strófaséma lebegett, midőn dalait szerezte. Pl. a Hortobágyi kocsmárosné, angyalom ! esetében a háromütemü (4/4/3) tizenegyes sorból álló négysoros strófa. Ez a magyar népdaloknak, a két ütemű (4 4) nyolcas mellett a legnépszerűbb formája, melyre több dallamot ismerhetett (gyűjteményében szerepel kettő is). De ugyanígy elég volt a legátusoknak is a szöveg, hogy maguk keressenek hozzá megfelelő dallamot a dalolásra, a továbbterjesztésre. Terjeszthették akár a hallott dallam és szöveg együttesét, de ősi gyakorlatuk szerint nem jöttek éppen zavarba, ha csak szöveget hallottak, olvastak és jegyeztek le valahol. Bacsó Jánostól 1843 áprilisában énekelt dallam is ilyen „fogd rá modor” eredménye lehetett. Az egykori legátusdiák elbeszélése így hát folklorisztikailag is értékes, mert belőle megtudjuk, milyen dallamra énekelték 1843-ban Petőfi tárgyalt népdalát. Érdemes végül Bacsó János által elmondottakat arról az oldalról is megvizsgálni, hogyan egyeztethetők össze az 1843-as legátusjárás időszakával és Petőfinek Kecskemétről való távozásának időpontjával. Hatvány azzal a ravasz pszichológiai fogással vádolja Bacsót, hogy a határozott keltezést (április) csak arra szánja, hogy vele „a hihetetlen történetnek a valószínűség látszatát adja”. Pedig huszonöt év távlatából húsvét időpontját eltalálni (márc. 22 — ápr. 25.) nem könnyű. És Bacsó jól emlékszik, mert húsvét 1843-ban tényleg április hónapban, április 16-án és 17-én volt. így teháta legátusjárás időszaka ápr. 12 — 15, valamint 17 — 21 között képzelhető el. Petőfi eddigi adataink szerint kétségtelenül Kecskeméten volt még április 7-én, amikor is kötelezvényt írt alá háziasszonyának, hogy tartozását hamarosan kiegyenlíti. Eltávozását Kecskemétről mindenképpen 7-e utánra tehetjük. Ha Petőfi húsvét előtt hagyta el a várost, akkor ápr. 12 és 15 között találkozhattak, ha utána, akkor 17 és 21 között. Bacsó János emlékezésének hitelességére mindkettő megfelelő. Ha azonban a kötelezvényt elemezzük, akkor figyelemreméltónak találjuk, hogy Petőfi is említi az 1843-as húsvétot: „Elismerem, hogy Vargáné asszonynak két heti koszt fejében 22 ft mondom huszonkét forinttal váltóban adós maradtam, mellynek lefizetésére a következő húsvéti hétre magamat okvetlenül kötelezem. Addig is, míg afönt nevezettsumma kezéhez adatik, zálogba marad nála.. . — mellynek hozzám való szállítását a fönt nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem... (ÖM. V. 161). (A kiemelések tőlem. S. J ) A szövegből kétségtelenül kiolvasható, hogy a szegény vándorszínész 7-én még nem akart Kecskemétről eltávozni, hanem csak Vargánétól máshová költözni, ahova majd volt háziasszonya tartozása kiegyenlitése után holmijainak szállítását vállalja. A „húsvéti hetet” (ápr. 10 —15) a városban óhajtja tölteni. Bizonyára valami pénzhez jutást, bevételt remélt, amellyel holmijait kiválthatja. És ez valószínűleg nem más, mint búcsúzó verseinek széthordása a színlaposztók által, amelyben talán maga is részt akar venni, s a jövedelemből juttatást is várt. E búcsúzó versek pedig, mint Kiss István kutatásai igazolták, csak április 15-én kerültek ki a Szilády-féle nyomdából (A kecskeméti Szilády nyomda Petőfi-emlékei, Kiskunság, 1959. I-IV. 75). Úgyhogy Fekete Sándor, ki legalaposabban foglalkozott azzal a „makacs zűrzavarral”, amely Petőfinek a kecskeméti színtársulattól való távozását kíséri, fején találhatta a szöget, midőn nagyon óvatosan, de feltételezi: „ha nem is valószínű, kizárni sem lehet azt a lehetőséget, hogy esetleg mégiscsak Kecskeméten volt még ápr. 15-én s maga is részt vett a költemény(ek ?) szétosztásában” (Fekete S.: Petőfi, a vándorszínész. 1969. 128). Minthogy azonban ápr. 15-e nagyszombat, a 59
