Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - Raffai Sarolta: Megbékélés (Novella)

RAFFAI SAROLTA

MEGBÉKÉLÉS

A konyha áporodott levegőjéből sűrű keményítőszag próbálkozott kitörni. Előbb az ablaküvegnek csapódott, s maszatos párát hagyott maga után, majd fölgomolygott a mennyezetre, ott felhozott nyugtalanul. Eltökélten, fehéren tűrtek a falak, mozdítha- tatlanul — sok, parányi csermely vize lopakodott alá a rájuk száradt mészréteg gö- csörtös, egyenetlen szemcséit kerülgetve.

Az asszony ajtót nyitott.

Hűvös, áttetsző, halványszürke páravonulat húzott át a küszöb felett, végeláthatatlan tartalékból kígyózott elő, mind magasabbra emelkedett. A szellőzetlenség nehéz szagát a tetőgerendáknak szorította, hogy azután az ajtó felé terelgesse módszeresen, ívesen görbedve, akár a puhatestű, hátborzongatóan idegen tengeri virágok.

Az asszony önfeledten bámulta a kétféle páratömeg birkózását, az elhasznált meg- veretését, s mert lépteket hallott az udvar felől, sietve csukta be az ajtót. A tűzhely elé guggolt hirtelen, s egy nagy tuskót a gazdagon izzó parázsrétegre dobott. Arcát odatartotta a forró, piros-arany sugárzásnak, az pedig ontotta rá a hőt, szemeit szurkálta évődve, játékosan, s az asszony úgy érezte, eljövendő nedvességüket is kiszárította, magába szippantotta az irgalmas forróság.

A léptek hangja felerősödött. Ő nehézkesen állt fel. Hetek óta egyre erőteljesebb nyilailásokkal kínlódó, meddő ölét a nyitott tűzhely ajtaja elé duzmasztotta, s hogy kötője már-már pörkölődni kezdett, odafordult az asztalhoz. Igazgatta rajta a tányérokat egy álltó helyében, hogy csípői a most éledő lángok játékát egy ideig takargathassák, titkolhassák még az ember elől.

A bakancsok megtorpantak odakint, egyhelyben csoszogtak, egymáshoz verődtek. Forgolódva kenődtek a lábtörlőhöz, akár nadrágszíjhoz az élesedő borotva kése — azután bejött az ember. Szimatolt egy kicsit, majd rissz-rossz bársonykabátját lekanya- rította korán hajlásnak induló hátáról, s hogy a vedlett kucsmát is a székre dobta, deresedő haját a szokott rendbe simogatta vissza féltenyérrel, ráérős mozdulatokkal.

— No — mondta elégedetten s a mosdótálra pillantott. Némi töprengés után odalépett, s tessék-lássék belemártotta kezeit. Akkurátusán meg is törölgette őket, s a kendőt szépen elteregette a fakó székháton.

76