Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - JEGYZET - Gál István: A szlovák Orfeusz magyarul
A SZLOVÁK ORPHEUSZ MAGYARUL Régi adósságot törleszt a magyar könyvkiadás az Európa új kiadványával, Emil Boleslav Lukác válogatott verseinek „Óda az utolsóhoz és elsőhöz” című kötetével. A magyar irodalom, éspedig úgy modern, mint klasszikus költőinek és prózaíróinak egyik legrégibb, legkitartóbb és legeredményesebb szakértője, fordítója és barátja kapott Szalatnai Rezsőnek ezzel a válogatásával elégtételt és köszönetét fél évszázados tevékenységéért. Lukác első élő magyar író ismerőse, mint az Illyést ünneplő köszöntőjéből kiderült (Irodalmi Szemle 1973. január)^ éppen maga Illyés Gyula volt. A Hunok Párizsban kezdő jelenetében leírt Petőfi-ünnepélynek Lukác is egyik szomszédállamokbeli résztvevője és egyúttal szlovák megörökítője volt. „Ady és a dekadencia” volt pozsonyi doktori disszertációjának a címe. A huszas évek közepén, olyan időben, amikor Adyról még Pesten sem írtak disszertációt, sőt a budapesti egyetem tanárai (egy Négyesy, egy Császár Elemér) voltak fő ellenségei; nem is beszélve a középiskolákról, ahol Adyért lelkesedni még kicsapatást és fejvesztést eredményezett akkoriban. Lukác munkája, annak puszta híre, nagy segítséget jelentett itthon is Ady és a modern magyar irodalom fiatal barátainak. Megvolt az oka, miért fogadtuk írók és irodalmárok lelkesedéssel, őszinte nagyrabecsüléssel, amikor a neves csehszlovák kultúrattasé, Anton Straka, ma már történelmivé vált péntekestéin a Csehszlovákiából érkező legelső írók és tudósok között mutatta be nekünk. Egy nemrég megjelent könyv, Kovács Endre műve, a két háború közötti lengyel — magyar kapcsolatokról azt az elméletet konstruálja, hogy a szomszédos államok polgári kormányai valamiféle közös össze161
