Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Solymos Ede: A dunai „malmok kora” Baján
a malomtól, s ezzel a malmot beljebb vagy a part közelébe tudják irányítani). A malom be- és kikötése alkalmi munka lévén jó keresetet biztosított a „cukk” tagjainak. A vontatás nótaszóval járt, de ezek szövege kivétel nélkül olyan szókimondó, hogy közlésüktől el kell tekintenünk. Voltak azonban jobb módú és jobb kedélyű molnárok, akik ráérő idejükben megfogadták a cukkot csak azért, hogy napszámba énekeljenek ilyen nótákat. A téli idő alkalmas volt arra, hogy a malom hibáit kijavítsák. Ha kellett a völgy- és házhajót is szárazra vontatták, a deszkák közti réseket „varratokat" újra moházták, iszkábák- kal újra varrták. A szegényebb molnárok maguk végezték az ilyen munkát is Mint az eddigiekből kitűnik, a dunai molnár ezermester volt. Értenie kellett az őrléshez, de ez volt a legkevesebb. Míg kővel őröltek, a köveket rendszeresen „vágni” kellett. Ez olyan jellegzetes munka volt, hogy a bajai céh jelvénye is két malomkövet vágó molnárt ábrázol, a ruházat alapján az egyik magyar, a másik német. Ilyenkor a felső követ leemelték, s az őrlő felületet csákánnyal vagy „törővel" érdessé téve barázdát kellett belevágni. Ezenfelül érteni kellett a malom hajójának, házának és szerkezetének javításához, egyes alkatrészek elkészítéséhez. Precíz munkát követelt pl. a fogaskerekek és az egyes fogak elkészítése, hogy azok simán kapcsolódjanak egymásba. Otthonosan kellett mozogni a vízen, a terhelt dereglyék vagy az egész malom mozgatása a vízen, nemcsak jó időben, de viharban, veszély esetén is sok tudást, figyelmet, rátermettséget igényelt. Ehhez járult még a természet ismerete. Nem volt rádió, mely a vízállásjelentéssel, időjárásjelentéssel tájékoztassa a molnárokat. Figyelték a sirályok röptét, a halak ugrálását, a szelek, felhők járását, s ebből vonták le a szükséges következtetéseket. Ha a sirályok gyorsan keringtek a levegőben, s félelmetesen vijjogtak, viharra, rossz időre számíthattak. Ilyenkor meg kellett erősíteni a malmot. Ha a halak a parttól befelé ugrálnak, apadás várható, a malmot beljebb kell ereszteni, vagy a váltó helyre vinni. A macskát a molnárok szerencseállatának tartották. A magyarázat egyszerű: ahol jelen volt, nem szaporodhattak el az egerek, patkányok, melyek a bókonyokat, fenékdeszkákat úgy összerághatták, hogy a malom esetleg el is süllyedhetett. Szerencsét hozott a fecske is. Az őrlető gazdák szerint: a fecske csak becsületes molnár malmára rakja a fészkét. Ahol nem volt fecskefészek, oda nem szívesen vitték az őrletni- valót. A CÉH RENDJE Minden óvatosság ellenére történhetett baleset. A vihar kiszakított egy malmot, s az sorba kiverte a mögötte állókat. Szerencsétlen esetben egyik-másik még el is süllyedt. Tűzesetek is előfordultak. A házhajóban főztek, tüzeltek. Megtörtént, hogy a Duna hátán égett el a malom. A jómódú molnár egyik óráról a másikra koldusbotra juthatott. Ilyenkor a céh sietett a szerencsétlenül járt segítségére kölcsönnel, összesegítéssel. Ami a fecskéket illeti, sokszor go ndol kod hatak, hová rakják fészkeiket. A céh könyvek tanúsága szerint ugyanis az „érdemes céh" tagjai csúnyán összevesztek, egymást „huncfutnak" titulálták. Ha a vádaskodó nem tudta állítását bizonyítani, őt, máskor a vádlottat ítélték el a céhgyűlésen. A vétkest kizárhatták a céhből, vagy évekre felfüggeszthették minden jogától. Csak súlyos pénzbírság lefizetése után bocsátottak meg neki. Máskor a legényekkel támadt probléma. Ficsur Brúnó az evezőket tulajdonította el 1873 őszén, de 5 ft büntetéssel megúszta. Óvári Gábort csavarkulcslopásért negyedévre a munkától tiltották el. Szafranek Jánost „az korpábani homok keverés végett" fél évre tiltották ki. „Sipos Ferenc panaszt nyújtott hogy az ő malmában cserélőket meg fogtak, amelyre nézve az elnök felhatalmaztatik, hogy ilyen eset történetében, azon egyének megbüntetése végett, mint makacsok ellenszegülnének a járás bírósághoz terjesztése...” A cserélők nyilván a lisztet cserélgették el halért, borért. Hogy rend legyen, a mesterek éjszakánként váratlanul meglátogatták a malmokat, „..az oil legény, a ki a malmok éjjeli visítatiója alkalmával a malomban nem fog találtatni, pengő 24 fttal büntetessék, mely pénzt gazdája bériből fogja kifogni..." a mester pedig, aki elmulasztja az ellenőrzést, 2 ft büntetést fizet. Ha ezt megtagadná, a járásbíróságon jelentik fel. 1857-ben a mesterek oda nyilatkoznak, hogy az olyan legényeket, akik a mestereket 89
