Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)
És véled éjt éjszakázni." ő meg, az ifjú, fölfeléi: „Hallgass, ne rettegj, jó Pavle! A minap csecsemőt szültem, Keresztvízre még nem küldtem; Felkérem őt majd komának." Szót szóba még így öltenek, És megjő már Laus király. Jó lovát tőle átveszi. Majd egészségét kérdezi: „Legjobbkor jöttél komának! A minap csecsemőt szültem, Keresztvízre még nem küldtem; Te legyél mostan a koma." Hogy ifjú király ezt hallá, Istennek hálákat rebeg: „Ó, hála néked, Istenem! Ahol csak csókra vágytam én, Ottan komának hívtanak." 3. Jó Pávle bánnak szép húga, mint csöndes méhe olyan a' őt nékem kilenc bán kéri, tizenkettedik jó kalmár, tizenharmadik Lausz kráj. Pavle biz' egynek se adja, házában, magánál tartja, hogy véle büszkélkedhessen. 4. FILIP MADZARIN „A fehérlő Madzar városában Van egy karcsú magyar legény ifjú, Névszerint is Filip Madzarine. Filip nemrég bástyát építtetett A fehérlő Madzar városában, De nem kőből s szálfából rakatta, Hanem hősök s paripák csontjából. A bástyához kőudvart kerített, Az udvarra vaskaput állított. Amikor a bástya készen állott, Filip benne sétaútra indult, S bástyájához ilyenképpen szála: — Én szép bástyám, puszta ne maradjál, Mindhiába rakattalak téged, Hogyha nékem egy testvérem sincsen,
