Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)
nyelven és több nép körében is ébren tartotta a török elleni harcok hőseinek eszmélhető, mozgósító hatású emlékezetét, s ezek sorában a nagy törökverő hérosz, Hunyadi János fiáét, Mátyás királyét is. Sőt, hihetetlen méretűvé növesztette ezeknek a törökverő hősöknek a nevéhez fűződő mozgósító erejű énekek és mondák tematikai szempontból sokszínűvé és roppant gazdagságúvá lombosodott világát, amelyet Közép-Európa együttesen, közösen kiépített hagyományai sorában, esztétikai és erkölcsi-eszmei kvalitásai alapján, minden bizonnyal párját ritkító jelenségnek minősithetünk. * * * Végezetül is hadd mondjuk el, hogy erről a témáról szólni, ezzel az anyaggal foglalkozni, mindenképpen ritka szép feladat, s ilyennek nemcsak e sorok írója érezheti és láthatja, hiszen ebből a magyar hősökkel foglalkozó délszláv vitézi énekhagyományból a két nép egymásra utaltságának és kölcsönösségének a legmesszebbre: múltba és jövőbe mutató, ragyogó üzenetét olvashtajuk ki, az együttélés szuggesztív és közvetlen képeit szemlélhetjük. Ugyanakkor esztétikai vonatkozásait illetően is tiszta és nagy poézis ez, és olyan költői ihletésből fogant, amely a mai embernek, a legmaibbnak is világos és egyértelmű üzenetet tartalmaz. Eszmeiségét illetően tehát kivételes erejű, poétikai kvalitásait illetően ugyancsak magas színvonalú anyag. És végül tudományos feladatként: rangos ügy a délszláv népek epikus énekhagyományának magyar vonatkozású rétegével foglalkozni, mert egy közös délszláv-magyar, illetve magyar-délszláv költői gyakorlat régióiba vezet, és biztos fogódzót nyújt mind a két irodalom számára olyan kérdések megoldására, amelyek csupán e két vonatkozás: a magyar és délszláv összetevő tekintetbevételével valósíthatók meg, hiszen e két komponens az együttesen, illetve sok rokonvonással épített közös forrásaink meglátáshoz és fölfedezéséhez vezet. II. 1. MARKO ÉS A BUDAI KIRÁLYNÉ Lován rúgtat jó Kraljevic Marko, Lován rúgtat Budavár tövébe. Figyeli a budai királyné, Míg figyeli, szóval szól ekképpen: „Édes Isten, hála a nevednek! Szép a lova Kraljevic Markának, Mint a fecske, olyan a lovacska, Marko pedig mint a tüzes nappal! Jaj de szép vagy, jó Kraljevic Marko! Maradni ha akarnál Budában, Neked adnám felét Budavárnak, Lányok közül a legszebbet adnám, Ráadásul a budai forrást, Pejlovadat hogy ott megitassad!” 69
