Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)
Az említett témák mellett Nagy Lajos emlékét idézi az a szerb-horvát ének is, amely a Béla királyról és Bankó leányáról szóló, horvát eredetű széphistóriánkkal mutat bizonyos motívumbeli megfeleléseket, r ami jelenségként annál is inkább érdekes, mivel e motívumbeli párhuzamok egy főrangú magyar személyt, magyar bánt és a bán eszén túljáró nemes leányt szerepeltető szerb-horvát énekben fordulnak elő. Es végül a Nagy Lajos emlékét idéző, egykor bizonyíthatóan is gazdagabb költészet háttérbe - szorulását — és még a jelen pillanatig is megnyugtatóan ki nem mutatott fölszívódását más hősök énekanyagába — leginkább a törökellenes harcok mozgalmas világát és gigantikus méretűvé növő hőseit megéneklő és hatalmas lendülettel kibontakozó újabb, aktuálisabb és egyben impresszivebb énekanyag térhódítása okozhatta. Filippo Scolari, a délszláv epikus énekhagyomány „Filip Madzarin”-ja, elszegényedett olasz família sarjaként kerül Magyarországra. Itt Ozorai Pipának nevezik el feleségéről, Ozorai Borbáláról és Ozora ; nevű birtokukról. Zsigmond idején ő az ország egyik leggazdagabb zászlósura, s a király híres-hirhedt hadvezére; a politikai, jogi és gazdasági élet legkimagaslóbb tekintélye. Scolari neve és tetteinek híre délen a török ellen folytatott gyakori összecsapások révén válik közismertté, főként a katonai akciók színhelyén; Szerbiában és Boszniában. Vállalkozásainak java része azonban ellenszenvet vált ki. Bobovac környékén ugyanis megengedi (a törökkel folytatott csatározások után) a védtelen lakosság zsarolását és fosztogatását. Lazarevic Stefant pedig 1409-ben abból az alkalomból támogatja, amikor a despota ellen szőtt, népakaratot tükröző zendülést kell vérbe fojtani stb., stb. Az idegen hadvezért a déli vidékeken ily módon zsarnokságáról és erőszakosságáról ismerik, s ezt a tényt erősíti csak az a körülmény, hogy Magyarországról ugyancsak rossz hír követi nyomon. A magyar közvélemény már kialakult gyűlöletébe ütköződő zsoldosparancsnok még tovább feszíti a személye iránti viszolygás immár pattanásig feszített húrját. A Zsigmond elleni Kont-lázadás (1388) rebellis főurai lefejeztetésének ugyanis ő az értelmi szerzője. Ezek és a hozzájuk fogható vállalkozásai kedvezőtlen színekben rögzítették emlékét mind a magyar, mind pedig a délszláv területeken, s alapját képezték a róla sarjadó énekhagyomány kialakulásának, amelyben Ozorai Pipo, a többi magyar hőssel ellentétben, negatív (vagyonhajhászó, népelnyomó, zsarnok, féktelenül dicsekvő, pompakedvelő —, de mindennek ellenére is tragikus egyedüllétre ítélt) szereplőként tudatosodott. Az Ozorai Pipóról ma ismert délszláv hagyomány közel húsz darabja kivétel nélkül rövid soros, és kizárólag a szerb-horvát és macedón nyelvterületről származik. A XVI. és XVII. századi dalmáciai költők egyetlen helyen sem említik a többi, általuk megénekelt magyar hőssel együtt. így az őt szerepeltető délszláv verses epikára vonatkozó első híradás már egyúttal az énekek legkorábbi szövegszerű följegyzése is, ami az Erlangeni kéziratban történt a XVIII. sz. első évtizedeiben. A Scolariról szóló délszláv énekek tematikáját és fejlődési jegyeit tekintve, két egymástól könnyen elhatárolható énekréteget képeznek. Az elsőbe tartozók Pipo (Filip Madzarin) tragikus kimenetelű párviadalait ecsetelik Marko királyfival és a mohamedán Halillal. Ebben a rétegben tűnnek föl a 32 zendülőről szóló magyar Kont-monda fölszívódott elemei is. A második réteg az egyéb apró történeteket vázoló darabokat öleli fel, s ezekben Ozorai leggyakrabban epizodikusán fordul elő.4 A Hunyadi János köré csoportosuló hősök körét I. Jagelló Ulászló király nyitja meg. A róla szóló délszláv énekhagyományba összesen hat hosszú soros szerb-horvát ének sorolható be. A délszláv Ulászló-hagyomány jelenlegi állapotának tüzetesebb vizsgálata ahhoz a föltevéshez vezet, hogy ez a lejegyzésekor már-már ciklussá kerekedő énekcsoport két, tematikailag önálló énekréteg jegyeit sejteti. Elsőnek ilyen alapon az az énekréteg tekinthető, amely az 1444-i várnai csatával foglalkozik. s amelybe szervesen az a három ének tartozik bele, amely egyben a várnai téma egykorú görög és magyar szövegeivel is rokonítható.5 A második réteg ennek a várnai csatát tárgyaló énekcsoportnak a későbbiek során történt alakulásából, továbbfejlődéséből jött létre, az eredetileg fontosnak tekintett elemek fokozatos háttérbe juttatásával vagy éppenséggel teljes kihagyásával. Ezzel a folyamattal párhuzamosan jut előtérbe a csata részletesebb leírása helyett (illetve csaknem egészében való kihagyása után) a király fiktív húgának eljegyzése Székely bánfival, s ennek megfelelően a csata általános tragikuma helyett is az ifjú jegyesek egyéni, személyes tragédiája domborodik ki. Ulászló háttérbe szorításával, szerepének elhalványodásával párhuzamosan — a későbbi csatákban is ténylegesen jeleskedő — Hunyadi szerepeltetése dominál. Az Ulászló-hagyománynak a várnai csatával kapcsolatos része az egykorú görög és magyar irodalmitörténelmi szövegekkel természetszerű egyezést mutat a közös téma feldolgozásából adódóan. Ez a momentum azonban csupán a közös témaválasztást illusztrálhatja, a rokoníthatóságot azonban nem. A várnai téma rokoníthatóságára görög — magyar —délszláv reláción elsősorban az figyelmeztet, hogy mindhárom síkon, alapjában véve, egybehangzó viszonyulás tapasztalható a szövegalkotók részéről a téma kidolgozását, megszövegezését illetően, ami különösképpen az eseménysor gerincét képező 4. Vö a 4. sorszám alatt szereplő collage-t, amit több Ozorairól szóló énekből állítottunk össze. 5. Szemléltetésül Id. az 5. sorszám alatt szereplő, ,,A budai lány álma" című hosszú soros éneket. 66
