Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Horváth István magyarózdi gyűjtéséből
Úgy csinál az izé: — Marrrr! Azt mandgya az ördög, hagy: — mit mandatt? — Azt mandta, hagy mingye gyű, csak kössö fe a bacskarát. Várj még egy kitsit. Akka megint megüti a cövökke a fát. Akka megint csinál: — Mrrr! Mrrr! — Mit mandatt? — Pederje ki a bajuszát, aztán jü. Akka harmadsza megüti az udvas fát. Akka kiszökik belőlle a nagyapja, egy nagy szőres medve. Úgy vágta az ördögöt a földhöz, hagy kitört a lába. Ej, az ördög akka visszafardult. — Na, azt mandgya az ember — na, látad a hármaszázesztendős nagyapám is téged főhőzvág, én akka veiled mit csinálak? Úgy megmarzsállak, mint a lisztet. Az ördög úgy megéjedett, hagy visszafutatt. Ement és epanaszalta a többieknek, hagy né hagy járt. Került egy másik. — Álj meg csak, má ebának én velle — gandalta egy másik ördög. — Menyek én utánna, s eveszem én a pénzt tőlle. Att, amint menyen, utulérte az is. De má künn vótak az erdőből. Hát: — Ájj meg, pajtás. — Há mi a baj? — A pénz asztó. — Ha asztó, megasszuk. — De hagy? — Aki jabban tud futni, azé lesz a pénz. — Én nem bánam — mandgya az embe. — De nekem — azt mandgya — az éccaka született egy gyermekem, ha va te versenyt fucc, akka neked marad a pénz. Ha nem fucc, akka nekem marad a pénz. — Jó; legyen úgy. Ereszd ki azt a gyermeket, hagy fussunk versenyt. Egybe megáll az öreg. A köbölibő tartatt egy nyulat. Nem rég fagatt meg egy nyulat. Egybe kiveszi a nyulat. — Na, itt van az én gyermekem, né. Rapp, mika kivette a nyulat, a nyúl — happ! — vesd el magad. Az ördög att maradatt a faképnél. — Na, látad — azt mandgya az embe — na, látad, még ez a ma született gyermek is jabban tud futni, mint te. Hát akka, míka én megindulak futni, akka veiled mast mi lesz? — Látam, hogy így má tényleg a pénz neked marad. Szépen menny e haza, s használd a pénzt. Többöt nem hábargatlak. Alyan igaz, mint ahagy látlak téged, vaj te látsz ingem. Ha nem hiszed, járj a végire. HOSSZÚ SZÁRÚ LABODA Hosszú szárú laboda, laboda, nem termettem dologra, dologra. Lábam termett a táncra, a táncra, szemem a kacsintásra, csintásra.
