Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Pardi Anna: Három vers
PARDI ANNA Nagyanyám júniusban halt meg Nagyanyám júniusban halt meg rózsák gyászindulója harsogott piros fehér rózsaszín sárga hangjegyek tolongtak a kiskertnyi kottapapíron Elindult egyre öntudatosabban lépdelt rákos gyomrára szorítva két kezét búzatáblák konyhakövezetén járt a hepehupás föld vödreiben pipacsokkal levágott kakasfejekkel ékeskedett a rét Elszéledt gyermekeit kezdte hívogatni Körös vizén csónak-tengeralattjáróba szállt lánysága meseországának kék kapuit nyitották ki sorra a messze szálló felhők s bársonyra patyolatra cserélték karton ruháját És összerázta tetőtől talpig a szél a takarón két keze megvonaglott és nyugodt lett arca akár a föld amelyre vár még hogy minden más életet minden más halált elfogadjon Ki nem... ki nem jut el odáig hogy könnyebb lett volna nem élnie átalaludni egy-két hónapot félévet mint lábon elviselni ezt a fejet ezt az arcot ezt a törzset ezt a gyomrot tüdőt májat szívet ki nem akart még kutyákkal szólni fellelhetetlen madarakkal kergetőzni gyakorlat nélkül kötéltáncosként földre nem zuhanni ki nem akart még törött csészéből egészet valószínűtlenségből még nagyobb valószínűtlenséget
