Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, II.)
Igazad volt. Olyan világos és egyszerű az egész. Nem Is félek. Egyáltalán nem. GÉZA: Ha nem vetnénk meg a szeszt, ennek örömére innánk egy kupicával. ÁGNES: Bizony! Kár, hogy megvetjük! (A po- hársszékhez szalad, tölt.) 8. JELENET PALI BÁCSI (belép): Jó napot! GÉZA: Jó napot, Pali bátyám! ÁGNES: Jó napot. PALI BÁCSI: Elhoztam magammal ezt a festékdobozodat, hogy tudjak mit mondani, ha az új gazdátokba botlom. A nénédet keresem. Elkísérném a temetésre, hogy ne legyen olyan egyedül. Még baja esne szegénykének, amilyen elesett állapotban most van. GÉZA: Jöjjön, igyon egy kortyot velünk! PALI BÁCSI: Köszönöm, fiam. IRÉN (belép): Asszonyom, én visszajöttem. ÁGNES: Nem baj, Irénke néni. IRÉN: Nem is tetszik tudni, hogy is mondjam ... Jó napot, Pali, szóval... PALI: Csókolom, Irénkém, csókolom. ÁGNES: Nincs semmi baj. Üljön csak le. szedje össze magát. így jó, hogy nem adta át a tanár úrnak az üzenetet. Amit tudatni akarok vele, azt úgyis csak én mondhatom meg neki. IRÉN: Ahogy tetszik parancsolni! Csak azt akarom megemlíteni asszonyomnak, hogy a tanár úrnak nem lehet mondani ilyesmit se kérem. Nemcsak azért, mert most nagyon ideges, de azért is, mert ő olyan ember. O nem szereti, ha olyasmit mondanak neki, aminek nem örül. Kár fölbosszantani. Én ismerem az embereket. GÉZA (Irén vállára teszi a kezét): Nagy bar'-m lenne ez a Tóni, ha téged elküldene! IRl.N: Már miért küldene el ? Végzem én rendesen a dolgomat, nincs abban hiba egy sem! Már meg is egyeztünk! GÉZA: Mit fizet? IRÉN: Arról nem volt szó. De van nekem rendes nyugdíjam, nem szorulok én senki pénzére. GÉZA: Még önérzettel is megvert az Isten. De jó ez neked. IRÉN: Csak ne szemtelenkedj! Az iváson, meg a gúnyolódáson kívül másra gondolni se tudsz! Mi lesz belőled? Világ csúfja, város részege. Szegény anyád, ha tudná miket gondolnak, meg mondanak rólad az emberek, biztos forogna a sírjában. Én is csak röstel- kedem miattad, amióta beszereztelek ebbe a házba. Velem még csak gúnyolódhatsz, mert én már öreg vagyok! De a tanár úr fiatal, és majd kipenderít innen, aztán nézhetsz! GÉZA: Jó ember a tanár úr, ugye? IRÉN: Olyan ember, amilyen. Nekünk semmi közünk hozzá. Csak azt mondom, ne veszekedj vele is állandóan, mert többet nem felelek érted. Eleget tartottam a hátamat miattad a mérnök úrnak! PALI BÁCSI: Ne mérgelődjön már, Irénkém! IRÉN: Hogyne mérgelődnék, amikor ez a Géza mindig kihoz a sodromból. Senkivel se bír nyugton megmaradni! (Csöngetnek.) GÉZA: Ez meg ki lehet? ÁGNES: Antal iskolájának igazgatója jött meg biztosan. Öt hívta násznagynak. IRÉN: Igenis. Máris nyitom a kaput. (Kiszalad.) PALI BÁCSI: Nyitva van pedig. GÉZA: Úgy látszik, nem mernek bejönni. PALI BÁCSI: Szóval ma lesz a temetés is, meg az esküvő is. Kettős ünnep, hogy úgy mondjam. (Szünet. Géza és Ágnes egymásra néz.) ÁGNES: Nem lesz kettős ünnep. PALI BÁCSI: Mi marad el? IRÉN (betessékeli Balogh Bélát és feleségét. Mindketten zavarban vannak. Balogh sovány, magas a méltóság látszatával. Felesége elvirult szépasszony): Erre parancsoljanak. BALOGHNÉ (férjének súgja): Figyeled, cselédje is van! IRÉN: Asszonyom, Balogh igazgató úr és a kedves felesége érkezett meg Nyékről. Rögtön bejelentem őket a tanár úrnak. BALOGHNÉ (bizonytalanul); Jó napot. BALOGH: Kisztihand, nagyságos asszonyom! PALI BÁCSI: Jó napot. GÉZA: Jó napot. ÁGNES (eléjük megy): Foglaljanak helyet! Isznak valamit? BALOGH: Nem, köszönjük, kocsival vagyunk. (Leül.) BALOGHNÉ (nyújtogatja a nyakát a pohárszék felé): Én kérnék. Talán abból a zömök üvegből. (Leül.) BALOGH (mérgesen néz rá). BALOGHNÉ: De talán mégsem. Majd később. PALI BÁCSI: Én addig is töltök. (Tölt magának is. Iszik.) 24
