Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek
Abbahagyom az okoskodást, de lehetetlen abbahagyni a felkiáltást: no de ilyet! Azt mondja a britannok meghódolásáról: „Aztán viseletűnket is átvették és divatos lett a tóga. Sőt lassanként eljutottak már az élvezetek csábításaihoz is, az oszlopcsarnokokhoz, fürdőkhöz és ínyenc lakomákhoz. Ezt naivságukban kultúrának nevezték, holott ez már egy kicsit szolgaság volt.” Igen, ez az igazság. De sok-sok nép megjárta már ezt az utat, közöttük a mienk, a magyar is. * * * * Tacitust olvasva látom, hogy Augusztus császár végrendeletében a népnek 43 millió 500 000 sestertiust hagyományozott. A testőrök 1000 — 1000, a légiók és a római cohorsok tagjai 300 — 300 sestertiust kaptak az örökségből. Miből? Honnan volt Augustusnak ilyen sok készpénze? Nyilván a zsákmányolásból és a sarcadókból, amelyeket a meghódított népekre vetettek ki. Vagyis rablásból. De lám ebből az következik, hogy a római köztársaság szervezett rablóbanda volt. Nemcsak a rablóvezérek, hanem az egyszerű katonarablók, s még a nép is részesült a zsákmányból. Mellesleg: ebbe buktak bele. Az államok talpkövei — mint ők mondták — a tiszta erkölcs, én azonban azt mondom, még ennél is inkább a munka, az igazi testi munka, a termelő munka. Minden civilizáció, amely az élősdiségre épül, elpusztul. Pusztuljon is! * * * * Különben ez a Tacitus valóban kebelbeli. A legokosabb urak közül való, aki eszme, műveltsége és uralmi objektivitása alapjáról kérlelhetetlen igazságérzettel ítélkezik a császárok és családtagjaik, aztán minden vezérek és politikusok felett. Nem használ szólamokat, de őt sem lehet szólamokkal bedűteni, sem a hazáról, sem a császárok isten voltáról. * * * * Milyen érdekes, amit Tacitus a légiók lázadásáról, szokásairól elmond. Ez igen, ez az igazság, ez a valóság és ez a realizmus. * * * * Nagyon okosak és takarékosak a kínaiak és a közép-ázsiai letelepült népek, amiért hang-okat, fekvő kemencéket építettek a házaikban. Máskülönben meg is fagytak volna a löszös, homokos, fátlan, de azért termékeny földeken, tűzrevaló nélkül. A hang, amelynek a magyar kemence is rokona, azért jó, mert a közönséges földmívelés és a közönséges állat- tenyésztés hulladékaival fel lehet melegíteni a lakást, és még sok takaró nélkül is át lehet bírni az éjszakát is. Giz-gazzal, kóróval, szalmával, cserjével és száraz marha- vagy tevetrágyával fűtik a hang-ot és a kemencét, és évezredek telnek így el, népek élnek, születnek és eltűnnek az ilyen lakáskultúra mellett, és ha eltűnnek, nem ezért tűnnek el. Mindent betüzelnek, ami megég, és bár gazdasági oktalanság a szerves anyagokat eltüzelni, főleg a szalmát és a trágyát elégetni, mégis az élet parancsa mindennél elébbvaló. Talán most már a szénbányászat, a vízierők elektromos felhasználása, az erdősítés, az olajfúrás és minden elképzelhető energiaforrás, még az atombontás felhasználása is lehetővé teszi, hogy abbahagyják a trágyaégetést. * * * * Minden igazi novellát és minden regényvázlatot, amelyben egy kis drámácska vagy költészet van, magamnak is át kell élni, meg kell szenvedni, néha egészen a sírógörcsig. Azt mondják Balzacnál is így volt. Bizonyára még másnál is. Az „ihlet"-et nem adják ingyen. Haj, haj! 5
