Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - JEGYZET - Tamási Áron kiadatlan írása (Bevezeti Ablonczy László)

NÉHÁNY SZERZŐI MEGJEGYZÉS AZ „ÉNEKES MADÁR” RENDEZÉSÉNEK DOLGÁBAN

1. Amikor a vénlegények mint kísértetek megjelennek a puskákkal az ablakban, végleges „kisértetarcot" és -állást vesznek s mozdulatlanul úgy maradnak mindaddig, amíg végleg távoznak.

2. Eszter dudorászva érkezik haza, elmegy a virágcsokorral az asztalig s amikor a kancsóba akarja tenni a virágot, csak akkor veszi észre a két kisértetet. Fel- sikolt és kifut. A vénlegényeknek nagy élvezet, hogy sikerült a játék, legyen idejük, hogy csendes örvendezéssel elsompolyogjanak.

3. Ahogy a vénleányok visszajönnek, a fojtott ijedelem után ámuldozásba esnek, még az ablak talpát is megtapogatják: megnyugszanak, hogy nincs kísértet. A játék lecsendesedve indul tovább.

4. Mint mindennap szokott, úgy folyik a játék: egymást figyelve, de a vénleányok részéről titkolt izgalommal, hogy vajon Lukács miért van oly ünnepélyesen felöltözve.

5. Lukács nem durva, hanem inkább gunyorosan kedves; az Eszter szerelmi közeledéseit is nem fizikai viszolygással utasítja vissza, hanem fortélyos kedvességgel. Amikor például az Eszter csókja miatt borzongással elárulja magát, akkor is magyarázkodni kezd, vagyis „téreng" a szóval. Amikor Eszter az ölébe ül, akkor is inkább lecsúsztatja, de mielőtt leesnék a lány a földre, inkább megfogja s úgy teszi le a földre.

6. Eszter és Regina állandóan türtőztetik magukat, mert férjhez akarnak menni. Fogcsikorgató mézes-mázas játékot játszanak, csak nagynéha csap ki belőlük a gőz, de akkor is rögtön a kedvességbe húzódnak vissza.

7. A Magdó megjelenése nagy esemény. Már az éneke is olyan, hogy „még az ökör is elécsapja a fülit, amikor hallja”. Jobb lesz, ha a körte csúszikáját, a Magdó iránti figyelmességből, maga Lukács veszi fel.

8. A tojásjelenetnek mindenkit lefegyverző, drámai jelenetnek kell lennie. Ennek a hangját kell Mókának megadnia, amikor meghallja a Magdó énekét: nagy örömteli kiáltással, hogy szinte beugrik örömében az ablakon, mint a vadmacska.

9. Jobb lenne talán, ha az eltörött tojást a két öreg legény, odahajolva föléje, ámuldozó döbbenettel vizsgálná s úgy mondanák azt a pár mondatot.

10. Magdó a tojás lenyelése után már kivirulva, önérzetesen és bátran jelenjék meg. Bízzék magában és a végső jelenetnél, mint a fellobbanó tűz, úgy hirdesse meg a maga szabadságát.

11. A második felvonás kezdetekor ne a boszorkányok suttogása legyen a vénlányok hangjában, hanem a holdvilágos éjszaka suttogása. Móka a fiatalság hetyke erejével jöjjön ki. A vénlányok közeledésében sóvárgás legyen inkább, mint fizikai felkínálás. Szó sem lehet arról, hogy Eszter letérdepeljen, mert a női szemérmet még az epekedésben is meg kell őrizni. Móka pedig a közeledések elől úgy térjen ki, mint a vadmacska; majd süssön az elszánt bátorság belőle, amikor kiderül, hogy a vénlegények az ő vesztére visszajönnek.

12. Magdó, amikor elküldi Mókát, csak az ajtót húzza be, de ne tartsa erőszak82