Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Madártávlat és népesedés

szoba-konyhäs tanyájuk volt. A nyolc gyermek itt nőtt fel, egytől egyig. Volt olyan időszak, hogy három házaspár is lakott a tanyában ... Ma már ilyen nincs."

Meglehet, hogy ilyesmi tényleg nincs. De lakáshoz jutni Vadkerten — ma sem gyerekjáték.

„Négyen, tisztviselők, össze akartunk fogni, hogy építsünk egy társasházat. De családonként 105 ezer forint lett volna csak a beugró. Hol van annyi pénze egy közalkalmazottnak? Visszaléptünk. Közben azt látjuk, hogy rengeteg az üres ház, a fiatalok meg szaladgálnak egy szobányi albérletért. És sokan közülük azt vallják, ha már albérletbe kell menni, az ne Vadkerten történjék.” (Postai alkalmazott.)

„Állítom, ha a gyermekgondozási segélyt 5 — 6 évvel korábban vezetik be, nem történt volna ekkora visszaesés. Ha a fiatal házasok a szülőknél maradnak, ami egyre ritkább, azok is ellenzik a gyerek jövetelét, mert gond és baj van vele, akadályozza a gyarapodást. Ha meg önálló életre rendezkednek be, az kerül sokba. Ha társasházba költöznek, ott egy tyúkot sem tarthatnak, s az életnívójuk ezáltal is csökken...” (Községi párttitkár.)

„A fiatalok nem törik magukat a családalapítással. S ebben bizony közrejátszik az új lakás- és telekrendelet is. A maximálisan 120 ezer forintos OTP-hitel alacsony... Leg- lábbis azoknak, akik nem tartoznak a mintegy száz legmódosabb közé. Mert ma már egy lakás nem hozható ki 200 ezerből. A nagyközség központjában, a feltöltött Bánomkertben az OTP vállalta, hogy saját beruházásból megépít 50 lakást, komfortos társasházak formájában. A tervet háromszor dolgozták át, végül úgy látszik, meghiúsul az egész, mert az OTP nem lát garanciát arra, hogy el is tudja majd adni. Túl nagy a kockázat. Akinek pénze van, az maszek villát épít, újabban már kétszinteset, sőt akad olyan is, aki háromszinteset, akinek pedig fogához kell vernie a garast, az a társasházbeli lakást sem tudja megvenni.” (Községi tanácselnök.)

„Furcsa ellentmondás, hogy szombatonként a Keleti Pályaudvarról olyan munkásvonat indul, amely csak Csengődön és itt áll meg, a két leggazdagabbnak tudott szőlős helységben. A munkásbuszok pedig naponta eljönnek ide... Még Dunaújvárosba is járnak el. Éjszaka jónéhány százzal több a lakos, mint nappal. Lassanként alvó város kezdünk lenni.” (Művelődési otthon igazgatója.)

Láttuk, Kunszentmiklós népesedését az odavándorlók pezsdítették fel. Ám azok a mobil réteghez tartozók, akik a vándorláshoz már aklimatizálódtak. Akiknek életformájává vált, hogy az ország bármely pontján azon nyomban feltalálják magukat és képesek legyenek a berendezkedésre. A vadkertieket viszont hosszú időn át helyhez kötötte a szőlő, s a faluból is inkább csak „piackutatási" igényből-szükségből mozdultak ki. Az ingázás kényszerű állapot a számukra. Ebből adódik, hogy sokkal hajlamosabbak lemondani önön folytatásukról, mint azok, akiknek idejekorán sikerül megállapodniuk egy helyen. De minthogy magas igénnyel „eleresztett” vadkertiekről van szó, még az utóbbiak is, miután más helységbe költöztek, az otthonhoz, a gyermekkori környezethez fűződő gyökereik elvéko- nyulnak, s ahhoz viszont, hogy az új helyen meggyökeresedjenek és berendezkedjenek, legalábbis évek szükségesek. Ez szintén nem kedvez a gyermekáldás fogadásának.

Gyermekeiket a vadkerti szőlősgazdák taníttatták, hogy azoknak ne kelljen vállalniuk a kilátástalannak ítélt sorsot. Amiben az is közrejátszott, hogy a szakszövetkezeti formát, mint „alacsonyabb típust” — hivatalos fórumokon szerte így emlegették, még néhány évvel ezelőtt is — csak átmenetinek tekintették.

Igaz, történtek közös telepítések: nagyüzemiek, géppel művelhetők. Ám ebből adódik, hogy ezek eltartóképessége nem vetekszik a hagyományos szőlőével. A szakszövetkezeti szőlőtelepek nagyobb számú munkaerőt csak a szüreti időszakban igényelnek.

Mostanra a fiatalabb nemzedékek elidegenedése a szőlőkultúrától teljességgel végbement. Nemcsak a magasabb képzettség megszerzésének, de az urbanizáltabb életlehetőségeknek köszönhetően is. Az evangélikus lelkész igy vélekedik: „A szőlőművelés felér az alkotással. . .

63