Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Madártávlat és népesedés
4854-et. Nagyközségi rangját már csupán a Szelidi-tónak köszönheti a helység. A legutolsó népszámlálás óta történő esetleges növekedésre semmiféle momentum nem biztat, ellenben a további fogyáshoz szolgáltat bizonyító érvet az 1971-es lélekszám-megállapítás, amely szerint a pataji lakosok száma nem több, mint 4688. A pataji elvándorlás nem mostani keletű. Elkezdődött már a század elején, a munkabíró fiatalság a főváros felé vette az irányt, s miután évtizedek múltán nyugdíjba vonult, javarészt visszaköltözött Patajra. Ez a visszaáramlás csak átmenetileg növelte a népességet, a szaporodásban — a termékenységi koron túl — nem játszhatott szerepet. A feleslegessé vált paraszti erő helyben nem tudott hol hasznosulni. Az ipart egyedül a malom jelentette, ahol a 30-as években is mindössze 20 — 30 molnár talált megélhetést. Nem sokkal nagyobb létszámmal működött még a paprikafeldolgozó. Mindehhez járult, hogy a pataji parasztság lába alól a 40-es évek elejére a határ egyharmada csúszott ki, a szomszédos hartaiak javára. Az igazán nagyarányú elvándorlást azonban az 50-es évek helytelen parasztpolitikája váltotta ki. A kuláklista készítésében semmi sem mérsékelte a túlkapásokat, annak ürügyén, hogy a 19-es Tanácsköztársaság idején a község egynéhány „rossz pontot” szerzett, s ezáltal a bibliai átok sajátos érvényesülése előtt nyitottak zöld utat. Csakhogy az apák vétkeiért a fiák nem óhajtottak bűnhődni, inkább elmentek Sztálinváros falait építeni. Mert a földhözkötő kapcsok már amúgy is meglazultak bennünk; többre értékelték a kisebb terület intenzív hasznosítását, az újburgonya, a zöldségfélék termesztését, semmint a terjedelmesebb paraszt birtokok szántóföldként való fáradságos megművelését. A szövetkezeti átszervezés az elvándorlás újabb hullámait indította el. Volt olyan év — az 1961-es például — amikor a véglegesen elköltözők száma meghaladta a 800-at. De számuk a többi években is inkább a 600-hoz állt közelebb, semmint az ötszázhoz. Igaz, hogy voltak jelentős ideköltözések is, ám ezek minden esetben alatta maradtak az elvándorlók számának. Az egykézésnek a Dunántúlról érkező hullámai már a két világháború között elérték Du napa tájt. Azóta is fogva tartják a helységet — erre vonatkozóan az 1960-as évtized természetes szaporodásának mutatói riasztó képet mutatnak. Tizenegy év alatt — 1960-tól 1970-ig — 736 volt az élveszületések száma, az elhalálozásoké pedig csak nyolccal kevesebb ennél. Voltak évek — az 1962-es, az 1964-es, az 1965-ös, az 1966-os, az 1967-es, amikor Patajon kevesebb volt a születés, mint a halálozás. A tények statisztikailag is megfogalmazott adataiból egyértelműen adódik a következtetés, hogy Dunapataj az átlagosnál gyorsabban „öregedő” helységek közé tartozik. A 60 évesnél idősebbek aránya 21,8%. Ugyanakkor a gyermekek 14 éves korig számított korosztálya 21%. Nem sok vigaszt nyújt, hogy a kalocsai járásnak a két szélső korcsoportra vonatkozó adatai nem esnek túl messze a patajitól: az öregekre vonatkozó arány 19,7%-os, a gyermekekére utaló arány 20,7%-os. A járás korfája mindinkább „felül” lombosodik ki. Tanulságos és figyelemreméltó kivétel Dusnok, amely 3800-at meghaladó lélekszámával nem nagyközség, de amely száz év óta egyenletesen népesedik, s ha Dunapataj nagyközségi rangja esetleg már évtizedünk végén megkérdőjelezhető lesz, a „stafétabotot" bízvást Dusnok- nak ítélhetik majd oda az illetékesek. Az öregek korcsoportjának aránya Dusnokon ugyanis nem több, mint 13%, viszont a gyermekeké 28,1 %-os. Az sem mellékes, hogy a 15-től a 39 évig terjedő korcsoport létszáma itt 1475, alig 70-nel kevesebb csak, mint a jóval nagyobb létszámú Dunapataj azonos korcsoportjáé. További tanulságokat kínálnak az összevetések. A száz férjezett nőre jutó élveszületett gyermekek száma Patajon 230. Jobb a járási 211-es átlagnál. De Dusnokon 286 ez a szám! A pataji asszony kevesebb gyermekkel vesződik, mint a dusnoki, lehetséges, hogy több anyagi értéket állít elő amannál, de korántsem biztos, hogy ez tíz év múlva is így lesz. Sőt, maga a statisztika utal arra, hogy ez már ma sincs így. A gazdasági aktivitás ugyanis 59
