Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Kalász László: Négy vers
KALÁSZ LÁSZLÓ Az isten háborúsdit játszik s mit is tehet az ember? engedelmesen csatázik magával inkább mint a mennyel játszva eltöröl tájakat csecsemőt földhöz vágni bátor vissza a mennyig szárnyakat kapnak e kölykök a katonáktól ők is ha dolgaik után vitézségükbe belefutnak soron kívül csöpp kapuján az égnek boldogan bebújnak az Úr keblére öleli majd jobb felől ülteti őket le-lehallik örömteli hallelujája éneküknek s tekergős aranypántlikákon lobog a hímzett háziáldás s végig e gyönyörű világon söpör a játékos fuvallás: országok égnek öröm nézni a mennyből prímán látható angyalok kezdenek zenélni a fegyverzaj is megható könny fut isten öreg szemére: lámcsak milyen civilizált önképére teremtett népe mily agyafúrt fegyvert csinált magának se jutna eszébe e halál pontos mérnöki ív rakéta vagy miféle szerkentyű mely egymást lövi
