Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, I. rész)
IRÉN (teljesen megzavarodott már, biccent Antalnak): Köszönöm. ANTAL: Gyere, Ágnes, üljünk le, mert kihűl ez a húslevescsoda! (Leülnek.) ERIK (türelmetlenül): Egyáltalán akart valami lényegeset mondani, vagy csak szokása szerint aggodalmaskodott ismét. IRÉN : Nem, kérem, dehogy aggodalmaskodtam, Isten őrizz! ANTAL: Na látod! IRÉN (végső bizonytalanságában): Csak azt..., vagyis.... illetve .... ERIK (leül): Nagyon kérem, Irén, hogy máskor kíméljen meg a hisztériás rohamaitól, és csak akkor aggályoskodjon, ha tényleg van miért! IRÉN: Bocsánatot kérek, mérnök úr! ERIK: Nem történt semmi. Miért áll még mindig itt? IRÉN: Semmiért. Vagyis elfelejtettem valamit... jaj, mit is felejtettem el? A borsot igen, a borstartót. Máris hozom! (Kimegy.) 8. JELENET (Esznek.) ANTAL: A festő nem szokott veletek vacsorázni? ERIK: Miféle festő? ANTAL: Aki itt lakik. ERIK: Itt nem lakik semmiféle festő. ÁGNES: Gézát kérdezi. ERIK: Géza nem festő, hanem Irén unokaöccse. Élhetetlen, ideggyönge fiatalember, akit szánalomból, Irén könyörgésére idevettem magamhoz. Lakó, ha úgy tetszik. ANTAL: Az előbb egy képét vonszolta keresztül a szobán. Meg is taposta egy kicsit. Nagyon idétlen, összevisszás mázolmánynak néz ki. ERIK: El tudom képzelni. Láttam már egy pár művét! De hiába beszél neki az ember, hogy ne pocsékolja ilyen hiábavalóságokra a pénzét meg az idejét. Eh ! Úgyse lehet lebeszélni senkit a bolondériájáról. ANTAL: Ráadásul prófétának képzeli magát a gőzös látomásaitól. IRÉN (bes urran egy borstartóval, majd néhány másodperces tétovázás után kisurran). ERIK: Igen. ANTAL: No és az igazmondás mániája! Ha már házi festőnek nem kell, használhatnád udvari bolondnak. (Csönd. Esznek.) ERIK: Reggel visszamégy? Nagyon szívesen segítlek, amivel tudlak. Mindenesetre majd adok útravalóul némi pénzt. ANTAL (fölkapja a fejét). ERIK: Amennyi kell. És amennyit hirtelenjében össze tudok szedni. ANTAL (mosolyog): Nincs kizárva. (Ágnesre néz.) ERIK: Mitől függ? ANTAL: Tőlem. És Ágnestől. De legkivált tőle. ERIK: Ágnestől? Miért éppen Ágnestől? ANTAL: Most mitől függhetne a sorsom, ha nem tőle? Minden tőle függ! ERIK: Mit akarsz a feleségemmel? ANTAL: A feleségedtől semmit. Csak Ágnestől? Szeretjük egymást. Mély, nagy, igazi szerelemmel. ERI K: Ágnes a feleségem ... ANTAL (közbevág): Csak törvény szerint! ERIK: Ágnes, mit jelentsen ez? (Megfogja az asszony kezét.) ANTAL (átnyúl az asztalon, és elveszi Erik kezét Ágnesről): Azt, amit mondtam. ERIK: Ágnes, maga szereti ezt a ... ANTAL (közbevág): Szeret. ERIK (föláll): Menj innen! Takarodj az asztalomtól ! ANTAL (föláll): Kérlek. Én ugyan akkor, és úgy megyek el, amikor és ahogy akarok, de lásd, kivel van dolgod, nem kínozlak tovább. Isten áldjon! Induljunk, Ágnes! Majd vacsorázunk útközben. (Kimegy.) ÁGNES (föláll). ERIK: Ágnes! Álljon meg! Hová megy? ÁGNES: Elmegyek. 9. JELENET ERIK (elállja Ágnes útját): El akar menni? Evvel a fajankóval ? ÁGNES: Nem fajankó. ANTAL (csöndesen kinyit egy másik ajtót és onnan lesi a fejleményeket). 30
