Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Veres Péter: Naplójegyzetek
És most, hogy ezt a könyvet olvasom (Palme Dutt: Merre tart India?), másik érdekes dologra is rábukkantam. Éspedig arra, hogy az az összeg, amit Anglia Indiától pár száz éven át közvetlenül kizsarolt, nem is olyan rettenetesen nagy, mint az ember gondolná. De ha ezt az összeget, mint forgatható tőkét kamatos kamataival összeszámolnám, fantasztikus összegek jönnének össze. És ez a számítás nem is volna irreális. Mert a nemzetek éppúgy, mint a termelő családok, általában és nagyjában elfogyasztják, amit termelnek, s jó ha megmarad egy kicsi — mondjuk öt-hat, esetleg tíz százalék — arra, hogy ebből beruházások legyenek a további fejlődéshez és a népszaporodáshoz. Ha azonban egy ország a saját ilyen megtakarításához még más országtól is szerez tőkét, éspedig nem kamatos kölcsönbe, hanem ingyen, kamatmentesen, akkor a forgatható tőkéje megtöbbszöröződik és diktáló, irányító szerepe lesz a világ pénz- és árupiacán. Hozzá ömlik a mások pénze is, előnyös üzleteket köthet, nagyobb a hitele és a szolidsága, drágán ad pénzt kamatra és olcsón kap és a többi és a többi — így mindenfelől áramlik hozzá a nyereség, a haszon, és ez a gyorsabb tőkeforgással megsokszorozza az eredetileg nem túlnagy zsákmányolt összeget. Hiszen a tőke forgásának olyan sajátos ereje van — hozzáértő kézben —, hogy egy bátyus zsidó, ha el tudta azt érni, hogy nagy családja szájától el tudott vonni annyi tőkét, amennyi egy batyura való portéka összeállításához kellett, és azt következetesen keresztül tudta vinni, hogy soha se ette meg a tőkét, hanem a nyereségből is megéltek, sőt valamit, egy kicsikét még a tőkéhez is tehetett, akkor egy életen át még milliomos is lehetett belőle. A kapitalista korszak kezdetén sok ilyen vagyon nőtt össze. Ehhez még csak annyit, hogy amennyit jelentett Angliának az a kicsi pénztöbblet, épp annyira szegénnyé és szerencsétlenné, tőkétlenné tette Indiát, még egyéb szerencsétlenségei mellett is. * * * * Ebből az indiai könyvből látom azt is, hogy milyen kevés változata volt eddig a történelemben és az egész világon a földmívelésnek és a parasztokkal való bánásmódnak, helyesebben a parasztok fölötti uralkodásnak és a parasztok kizsákmányolásának. Hűbériség így vagy úgy: vagy a királynak kellett a termés egy részét átadni, vagy a király által meghatalmazott adószedőknek és adóbérlőknek. Vagy pedig az uralkodó hűbérurai kapták meg ezt a jogot (Európa). Igazi szabad földmívelés, akár társas alapon, akár egyéni kisgazdaságokban csak szórványosan és mindég csak rövid ideig „egzisztált”. Ilyenkor az államnak adózott a paraszt, a dézsmát pedig az uzsorásoknak, bankoknak és kereskedőknek adta le. Valószínű, hogy nem lehetett máskent, hiszen az egész hatalmi szervezet, katonaság és civilizáció mind a parasztoktól kizsarolt feleslegekből, helyesebben a tőlük elrabolt javakból épülhetett fel. Ez az igazság, akármennyit köntörfalazunk körülötte, és akármilyen nevet adunk a kutyának. * * * * Milyen kár, hogy az ember nem olvashatja India igazi történelmét a múltról és a közelmúltról, mert ez a könyv a célja szerint sem az. A világtörténelem egyik legérdekesebb jelensége folyik le a szemünk előtt: egy nagy nemzet születik. Mégpedig nem úgy, mint a legtöbb nemzet, hogy egy-egy törzs erőt vesz egy 15
