Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Tamási Áron: Kiadatlan írások
Tamási Aron kiadatlan írásai VALLOMÁSOK AZ ÉNEKES MADÁRRÓL Tisztelt Hallgatóim! Akik az „Énekes madarat” (a rádió hullámain) most elröpítik a közönséghez, hát azok a figyelmes emberek azt mondják nekem, hogy a madár éneke előtt szóljak valamit. Szerintük érdekes, sőt hasznos is, ha a színdarab megszületésének a körülményeit felidézem, s apai módon jellemzem is eme írásomat. Amikor ezt a kívánságot hallottam, magam is szinte azt hittem, hogy semmire sem emlékszem, ami a színjáték születésével kapcsolatos. Ami nem is volna csoda, mert az Énekes madarat egészen fiatal koromban írtam. De amikor azt kezdtem volna hinni, hogy semmire sem emlékszem, már virradni kezdett bennem az emlékezet. Villáncsol bennem a múlt s a meg-megvillanó fénynél azt az utat is látom, amelyen elérkeztem a darab megírásáig. Látom magamat, mint nagyocska diákot, aki a karácsonyi és a húsvéti szünidő alatt, s nemkülönben nyáron is, otthon a faluban, legénykedni kezdettem. Nem volt ez valódi legénykedés, hanem inkább csak kokurékolni tanultam. Vagyis szombat és vasárnap este elmerészkedtem egyik-másik kislányhoz vízitába. Ott a nagyobb legények között egy kicsit vegyültem és üldögéltem. Tartottam a házigazdától, hogy nem véli-e még korainak az én berzenkedésemet; s igyekeztem egy cseppet melegre csiholni a háziasszony pillantásait. Közben nagyokat nevettem a legények tréfáin, melyekkel egymást szőrmentiben csipkedték; s figyeltem a kislányt, hogy kinek szurkol a kelleténél jobban. S amikor távoztomban az ereszbe vagy a tornácba kikísért a kislány, akkor ejtettem néhány szót a holdvilágról, s majd későbben arról is, hogy a csillagok mire biztatják az érző szívet. Aztán múltak az évek. Egyetemre kerültem, majd Amerikába mentem. Itt írtam Amerikában, a „Mihályka, szippants” című novellát, melynek hímpora a falusi vizitákat idézte. S majd hazajövet Kolozsváron megírtam a „Legényfa kivirágzik” című elbeszélést, amelyben Móka és a diófa már szerepel. S innét már egyenes volt az út az „Énekes madárig”, melyet a harmincas évek közepe táján írtam meg. A színpad hagyományos formáival nem sokat törődtem akkor, ami kár is, nem is. Kár azért, mert sehol nem akarták előadni 80
