Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Beszélgetés az elnökválasztásról
a jelölő bizottság jelöl, mert a közgyűlés minden további nélkül le tudja szavazni, mint ahogy bebizonyosodott egyik tag részéről — Molnár Mihályt nem fogadta el —, ugyanúgy joga lett volna nem elfogadni Deák Adolfot, ugyanúgy Csanaki Józsefet is elvethette volna, és ott helyben a közgyűlés által helyben javasolt személyt, lehetett volna felvenni, mert ez is előfordulhatott volna. Igaz? ZÁM: Te rmészetesen. GILLICH J.: Az emberek között felvetődött az is — evvel a repülő listával kapcsolatban — ZÁM: Hallott ön erről? GILLICH J.: Hallottam. Én is egyik tagja lettem volna... akik repülnek. CSORDÁS M.: Én is hallottam a listáról, nem sokat törődtem vele. Azt mondták, engem vezetnek ki legelsőnek. Jó! Legalább nem kell magamnak menni. De én nem tartottam ... Én gerincesebb embernek tartom ma is a Csanaki Józsefet, hogy ilyet csináljon. Ezt is megmondom, mert ez is igazság. CSANAKI J.: Elolvastam én is ezt a... Forrás című cikket, abban, ha jól tudom, benne van az is, hogy volt egy... jelölő bizottsági tag, aki hát... olyan kijelentéseket tett, hogyha nem voltak a svábok kinyírva, most majd ki lesznek, ha a Csanakit megválasztják. FRÖLICH H.: Én azt hiszem, ez engem érint, ez a dolog és ... hát... megpróbálom megmagyarázni. A Zám elvtárs itt készitette a riportot, és ő feltette nekem a kérdést, hogy mi a véleményem. És én őszintén megmondtam. ZÁM : „Nagy baj lett volna, hogyha.. FRÖLICH H.: Nagy baj lett volna, hogyha nem a Zoli lesz az elnök. Na már most! A Zám elvtárs nem kérdezte meg azt, hogy hogy érti ezt! Konkrétan! Úgy van beállítva, mintha én úgy értettem volna, hogy ki lesznek a svábok nyírva. ZÁM T.: Nem, én ezt úgy értelmeztem kizárólagosan ... FRÖLICH H.: Én meg úgy értelmeztem ... ZÁM: ...hogy a jelölő bizottság egyik tagja elfogult az egyik jelölt irányában!... Ezt ma is fenntartom. CSANAKI J.: Visszatérve az előbbire, amikor hát, arról volt szó, akkor akartam mindjárt válaszolni arra... DEÁK A.: És a másik kérdés! Én nem tartom ezt olyannak, hogy itt a nemzetiségi dolgokat annyira kihozza itt ebben a Forrásban... Mert még hogyha azt is említi, hogy vannak esetek, amikor ezek felszínre kerülnek, hát én ezt nem tartom egészen Így, mert ebben a községben most már huszonöt éve együttélnek német ajkúak és magyarok. És ezek a kérdések ilyen szempontból nem is merültek föl, és én nem tudnék arra hivatkozni se, hogy... hogyha érzékenység vagy egyéb ilyesmi előfordul, akkor, kérem szépen, két táborra szakadna az egész termelőszövetkezeti tagság. Veszem abból, hogy ezért végeredményben, hogyha úgy nézzük, a termelőszövetkezet tagságának mintegy hatvan százaléka német ajkú. és negyven százaléka az, ami — mondjuk — magyar nemzetiségű. Mindegyik magyar nemzetiségű, csak az egyik német ajkú, a másik magyar anyanyelvű. Na, most hogyha ezt a kérdést boncolgatnánk, mint ahogy itt van, akkor nagyon sokszor elő kellett volna ilyen dolgoknak fordulni, mert bizony érzékenységre lett volna ok, és mégsem fordult elő, és valószínű, és bizonyíték arra, hogy ennél a közgyűlésnél se játszott domináló szerepet, hogy egyik ilyen ajkú, a másik pedig olyan ajkú. ZÁM: Vagy előfordult, hogy volt ilyen nemzeti érzékenység, csak azt nem vettük észre, illetve már eltemetődött az idők porában. Azonkívül pedig a párttitkár elvtársnak kissé más a véleménye erről a kérdésről... Saját tapasztalatai alapján, amelyek valamelyest rokonok az én szociográfusi tapasztalataimmal. Szeretném, ha elmondaná. KOVÁCS J.: Igen. Az elnökválasztó közgyűlés előtt felszínre kerültek ezek a problémák, de nem úgy kerültek felszínre, hogy itten harc folyik a községen belül. A Béke tagsága oszlott meg német ajkúakra és magyar ajkúakra, tehát sváb nemzetiségűre és magyarságra. És ez a csoportosulás volt tapasztalható Deák elvtárs részére és Csanaki elvtárs részére. A közvélemény szerint Csanaki elvtárs mellett a Felvidékről idetelepült magyarok voltak. Deák elvtárs oldalán pedig a német ajkú őslakosok, az úgynevezett svábok. CSANAKI J.: Hozzá akarnék szólni ehhez a kérdéshez annyiból, hogy az első választáskor, mikor még elnökhelyettes választás volt, az én tudomásom szerint elég sok hartai (ti. őslakos, azaz sváb) szavazóm volt. Azok az emberek, akik meg is mondták. És ez valahogy... a számok tükrében azt mutatja, hogy mire a végéhez értünk, addigra eltántorodtak azok az emberek. CSORDÁS M.: Nem lehet kategorikusan szétválasztani, hogy a német ajkúak Deák Adolfra szavaztak — hiszen ő is a Felvidékről származott —, a magyar ajkúak pediglen Csanaki Józsefre szavaztak volna. Annyi a házasság közösen, hogy ez már családilag lehetetlen. így nem is lehetett.. Mint ahogy Csanaki elvtárs mondja, őrá nagyon sok német származású vagy német ajkú, aki azt mondta, hogy őrá szavazott. Ugyanúgy volt, aki Deák elvtársra szavazott, én tudom, hogy a Felvidékről betelepített volt, aki legalább megmondta, hogy kérem szépen, én odaszavaztam, vagy odaszavazok. Ennyire kategorikusan szétválasztani ezt nem lehet. CSANAKI J.: Azért merem felhozni, hogy ezeknek a tükrében talán megmutatkozik a propaganda, az az agitáció, ami hát... lefolyt. Aminek hát... nincs állítólag hát... 35
