Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Harmincezer takarékban (kisregény)
örömmel állapította meg, hogy Gerzsontól boldogabb gyerek nemigen lehet a földön, hiszen közel száz apja van, ami kijelentésre hatalmas kacaj robbant ki, úgyhogy a párttitkár be is fejezte a pohárköszöntőt, s csak a zaj elükével jegyezte meg szomszédainak: örül, hogy ilyen jól elsimult az őszi feszültség. „Vannak még hibák, de követünk el eredményeket is! — mondta a főkönyvelő. Ilonka néni megkérdezte, mikor megy a szalagba, mire Rózsa azt felelte, hogy majd, ha már a gyerek nagyobb lesz, és rábízhatja másra is műszak alatt. Egyelőre így is megtalálja a számítását. Gerzson később elszavalta, hogy „Irgum-burgum a medve — vígan talpal berekbe...”, ami kirobbanó sikert aratott, és ünnepelték a mű szerzőjét, Zsebe Károlyt is. A végén adták át az ajándékokat. Egyszóval remek volt az egész. 1964 júniusának egyik vasárnap reggelén Nagy Rózsa kisfiával együtt buszra ült, és azon az üdülőhelyen szállt ki, amelyik szülőfalujával szomszédos. Lassan, kézenfogva sétáltak, a gyerek ezer dolgot kérdezett, de az anyja egyszerre csak megkövült. Aztán odaszólt Gerzsonnak: „Kiáltsd annak a bácsinak, hogy Tóni bácsi!" „Ki az a Tóni bácsi?” „Kiáltsd!” A gyerek kiáltott. Egy pádon arra fordult a férfi. Nem Antal volt, hanem a műszerész — A! A nagyságos kisasszony! Mély hódolatom!... Hallom, megtalálta a számítását! Futva cipelte onnan a gyerekét. Busz csak sokára indult, gyalog vágott neki a városba vezető útnak. „Rájöttem, hogy hiába minden. Hiába a gyűlő pénz, hiába lenne lakás; hiába a »gyári humanizmus« is, mert a sok férfi közül, aki ott kerengélt körülöttem, egy sem akart feleségül venni. Még véletlenül sem!... Az egyenrangúság csak szósz. Nem sokan gondolhatják komolyan ... Szekeres elvtárs ?... Az biztosan. Dehát nős, boldog családapa ...” Mit tegyen? Mit tegyen? Ilonka néninek elmondta a dolog egy részét. Az javasolta, menjen el, új helyre. Klá- riék most kapnak lakást egy borsodi gyárban. Menjen velük. És vegyen fel asszonynevet, mondja azt, hogy elvált... Ezt szemrebbenésekkel, kínnal nyögte szegény — hol volt már az áltatás! Klári azt javasolta, adjon föl házassági hirdetést. — Na és? — kérdem. — Egyik se... egyik se . . . Pedig már épül a ház. Kapott OTP-kölcsönt. . . Akácot ültet az ablak elé, közbe fenyőt ... hogy ne lásson ki. És hogy őt se lássa senki. 26
