Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Hrisztozov: Versek (Bede Anna fordításai)
kerestem partot, kerestem irányt, s a harsogó elemek foglya lettem. Emlékszem, a legszilajabb szülőfalum folyója volt — ahogy a sziklás dombok sorát, mélyen, makacsul a mellkasomat úgy hasította át! Folyók! Almom folyói! Miért üldöztök, miért öveztek? Miért akarjátok, hogy belétek vesszek TALÁLKOZÁS Olyan volt, mint a húr remegése. Olyan volt, mint a lelke-veszített. Olyan riadt. Olyan megroskadott. De zene zendült benne, Valami életre támadt, valami megmenekült... Élet! Én voltam a vonó? Én voltam-e, ki fényed visszadta? Ó, hadd legyen csönd! Hadd sugározzék, hadd visszhangozzék testvéri könnyek hangtalan patakja. TENGER Árapály — Reszket a reggel. Világos és zavaros az én korom. Örökké elcsitulóban, örökké felbuzdulóban. így él az ég.
/
