Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám
ÍZELÍTŐ „A következő nap korábban jött haza a munkából. A félkegyelmű hangját már messziről hallotta. Ordítás közben el- elcsuklott, kamaszosra vékonyuk, s talán ennek ellensúlyozására a koma elkezdett toporzékolni, veszettül taposta az aszfaltot, majd amikor még jobban kacagták, köpködni kezdett dühében, csakúgy fröcskölt a nyála. Telkes undorral fordult el. Ilyen visszataszítónak még nem látta, s már sajnálni sem tudta.” (Herédi Gusztáv) „Mit tegyen hát a művész? Alkosson, hiszen ez a joga és kötelessége is. De csak azt, csak annyit és csak úgy, ahogy valóban ő mondaná! Csak azt: ami el- vitathatatlanul az övé! Csak annyit és ne többet: nincs jogunk fércmunkát, félkész munkát kiadni a kezünkből!” (Ördögh Szilveszter) „Ezt a Babitscsal és az egekkel — a jövővel! — vívó Gulyást nem értették meg a kortársak. Nem tudtak megen- gesztelődni, s nem tudták máig kiengesztelni a poétát, aki csak esendőbb részével volt Debrecen misztifikátora, mert alibit és önigazolást keresett tehetetlenségére. Azt a másikat, a debreceni utcák esti homályán átszellemülten an- dalgót, alvajárót nem látták, ahogy azt sem, mennyivel több bárkinél. Nehézkes és habókos, vélték, és szerették, mert kiszolgáltatott volt. Mire a tűnő időből kibontakozik lírája, törékeny alakját rég fölélte a debreceni homok." (Bata Imre) ÉRTESÍTJÜK ELŐFIZETŐINKET. HOGY FOLYÓIRATUNK TECHNIKAI OKOKBÓL ELŐZŐ KÖZLÉSÜNKKEL ELLENTÉTBEN AZ 1973. ÉV ELSŐ FELÉBEN TOVÁBBRA IS KÉTHAVONKÉNT JELENIK MEG. A SZÁM-CSÖKKENÉSBŐL ADÓDÓ TÚLFIZETÉSEKET BESZÁMÍTJUK
