Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - HORIZONT - Schalk Gyula: Csillagok között az élet nyomában
ink talán időközben ígéretesebbnek látszó kérdésekkel kezdenek foglalkozni, és kevésbé törődnek a mi korunk problémáival. Háromezer évnél nem igen volt hosszabb egy-egy nagy lefutott kultúra élettartama sem eddig az emberiség történetében. „Beszélgetésre”, kozmikus üzenetváltásra mindenképpen alkalmatlanul hosszú idő. De tegyük fel, hogy eljut a jel lakott világra, és technikai fejlettségben alkalmas, rádiózáshoz értő partnerre találunk. Bármit üzenjünk is, bármikéntsűrítsük is információinkat a Földről és társadalmunkról, mire odaérnek e jelek, kozmikus partnereink valahol másfélezer fényév távolában aszó legszorosabb értelmében régészekként tartják kezükben a Nap felől érkezett üzenetet. Úgy, ahogy ma korunk régészei állnak Assurbanipal király ninivei agyagtáblájával kezükben. Lehet, hogy jeleink megfejtése idején már rég lehanyatlott e földi társadalom érdeklődése, lehet, hogy végzetes baleset áldozata lesz akkorra az emberiség. És ha válasz érkezik hozzánk újabb másfél ezredév után, mit olvashatnak ki utódaink belőlük? Egy távoli civilizáció másfél évezreddel korábbi állapotát. Mintha Diocletianus katonatoborzó rendeletéi most érkeznének meg a Római Birodalom limeseken túli területeire. És ezek optimális esetek voltak. Ahová üzentünk, ott értelmes lényeket találtunk. De vajon mit kezdett volna az ember akár ötven évvel ezelőtt is egy irányított, kódolt rádiójellel? Műszerei sem voltak, melyekkel felfoghatta volna őket. Talán száz, talán ezer, de meglehet tízezer év választja el az általunk rádiójelekkel záporozott bolygók lakóit attól, hogy kapcsolatfelvételre alkalmas technikájuk legyen. * „Földünk távlata: vagy 5—9 milliárd év. Akkor felrobban. 5—6 milliárd évünk van, hogy a sziklát görgessük, reménytelenül, vagy akár azzal a vigasszal, amit a gyenge kerékpáros érez a nagy körversenyeken: ha kibírja, már az is eredmény . . . távlatunk az időketrec, amibe fizikai valóságunk beleültetett, 5—6 milliárd év. Lehet 5—6 milliárd pro- métheuszi év is: szakadatlan tűzlopással felgyorsított idő. A hideg és közömbös űrben vágtató bolygónk más, ismeretlen életek felé való kivetülésének ideje... Esélyünk a kozmikus dialógus. Ott valahol várják tőlünk az üzenetet... valamit, ami a téren át megépíti az információhidat, ha már időhidat építeni nem tudunk.” (Bretter György: Eszményeink és a világ) Bretter György is elfelejti a kérdést'feltenni: Valóban van-e 5—6 milliárd évünk? És van-e ennyi idejük azoknak, akik várják tőlünk az üzenetet? Csillagászati mértékkel mérhető-e a fejlett civilizációk élettartama vagy sem? Minden sok ismeretlenes képletnek a kozmikus dialógus esélyeire ez a legnagyobb ismeretlenje. Tiszavirág életűek-e az egyes civilizációk, vagy elég hosszú életűek ahhoz, hogy bevárják az üzenetet? Hamarabb lobban-e el a technikai kultúrák lángja, mint ahogy egymásról tudomást szerezhetnek? Áll-e elegendő idő rendelkezésre, vagy a fizikai utazásokhoz hasonlóan itt is bezárul az időkör? A számítások azt mutatják, hogy kétoldalú kapcsolatokra a mezopotámiai kultúra életidejének négyszerese sem elegendő! Üzeneteink sohasem emelkedhetnek magasabbra a pusztába kiáltott szó rangján és értelmén. Elhalnak valahol a csillagközi tér végtelen óceánján, mielőtt célt érnének. Akkor sem javul ez a helyzet, ha minket keresnek. Ez ugyanis a másik lehetőség a kapcsolatfelvételre, és ez vezérelte dr. Drake parabolaantennáit az égbolt felé már 1960-ban. Egyelőre a nagyon közeli, és éppen ezért nagyon is esélytelen csillagok irányába hallgatóztunk. Eddig eredménytelenül. Ez a legutóbbi megállapítás — amelyet sohasem mulasztanak el megírni az újságírók — őszintén szólva már sokszor felbosszantott. Hiszen dr. Drake jelei csak ebben az évben érik el a Tau Ceti és az Epszilon Eridani körzetét. A válasz, ha egyáltalán érkezhet, csak 1982-ben érkezik vissza! Mindezek alapján világosan látható, hogy a rádiókapcsolat pontosan ugyanazokkal a nehézségekkel küzd, mint a fénysebességgel feltételezett űrhajózás. Semmivel sincs jobb és nagyobb esély a kapcsolat felvételére, csak kevesebb a kockázat. Eredményes rádiókapcsolat csak abban az esetben várható belátható időn belül, vagyis a mi korunkhoz elég közel, ha 10—20 fényéven belül vannak aktív, a kapcsolat- felvételre alkalmas hívószámok a kozmikus telefonkönyvben. A Galaxis távolabbi részeivel sohasem alakulhat ki okos, értelmes és haladásunkat előmozdító kölcsönös folyamatos beszélgetés. A Galaxisok közti kapcsolat pedig merő lehetetlenség. Az Andromeda Galaxis kétmillió fényév távolából magának a galaxisnak is csak kétmillió évvel ezelőtti állapotát látjuk. Az extragalaktikus telefonkönyv hívószámai, ha csak a csillagokat számítjuk 20 jegyű számokból állnak. Ekkora számokra még gondolni is csak megrendüléssel lehet. A milliárd fényévekre levő galaxisokban pedig még az egyes bolygórendszerek csillagai is elpusztulnak az alatt az idő alatt, ami alatt egy extragalaktikus lény rádiójele átszeli az inter- galaktikus tereket. * „A fantázia már sokszor nyitott szabadabb utat a tudomány számára, de a fantáziát sok esetben korlátozta a tudomány. Különbséget kell tennünk korlátok nélküli fantázia, és tudományos fantázia között. És nagyon fontos lenne, hogy nemcsak elvben tennénk meg ezt a különbséget, de a gyakorlatban is megszereznénk a képességet, hogy felismerjük a kettő közötti különbséget . .. Manapság, amikor a fantasztikus írások közkedveltség61
