Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Magyar tájak versenyfutása
várossá fejlesztésének — megfelelő gazdasági háttérrel —, mint amilyenre Mátészalka és Kisvárda esetében törekednek. A többi sok nagyközséggel rendelkező alföldi tájegységünknél (pl. a Jászságban, a Kiskunságban, Nagykunságban és a Hajdúságban) ez a folyamat eléggé lassan tör utat magának. (Bár a kiskunsági nagyközségekről örömmel állapíthatjuk meg, hogy urbanizációjuk szépen halad előre; s így Kiskőrös is hamarosan várossá fejlődik.) Életkörülmények és ellátottság Az életkörülmények szempontjából talán a lakáshelyzetnek és a lakások felszereltségének van a legnagyobb jelentősége. Az egyes tájegységek esetében a lakásépítés üteme a felszereltség alakulása a területek gazdasági fejlettségétől függően eléggé eltérő képet mutat. A legnagyobb arányú lakásépítési tevékenység a 60-as évtizedben a Kisalföldön, Göcsejben, a Szatmár-beregi síkságon, Hortobágy környékén, a Jászságban és a Mezőföldön volt. A legalacsonyabb Bácskában, Ormánságban, Sárközben, a Hajdúságban és a Nagykunságban. A víz- és csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya elképesztően alacsony. A dunántúli területeken sem több 3—4%-nál. Az Alföldön még ennél is kevesebb, a Nagykunságot kivéve, ahol a lakások 12,3%-a van a vízhálózatba bekapcsolva. A víz- és csatornahálózat kiépítettségében nagyon elmaradt tájegységek: a Szatmár-beregi síkság, Nyírség, Hajdúság, Jászság, Bácska, Kiskunság. A villannyal ellátott lakások aránya is nagyon szerény egyes területeken. A legjobb ellátottsággal ebben a tekintetben a Kisalföld rendelkezik, ahol a lakások 84,3%-ban van villany. Ezt követi Ormánság (78%), majd Mezőföld, Sárköz és Göcsej 70% körüli aránnyal. Az alföldi tájegységek közül Bácska villanyellátottsága a legfejlettebb (67%), majd Szatmár-Bereg és Nagykunság. Ötven % körül mozog az ellátottság Hajdúban, a Jászságban, a Nyírségben és Hortobágy környékén. A legalacsonyabb a Kiskunságban 37% körül. Elsősorban a tanyás megyék tájegységei vannak rosszul ellátva, és ezen csak a tanyai települések valamilyen olcsó, praktikus villamosításával lehetne javítani. A lakások gázellátottsága Göcsejben a legfejlettebb (25% körül), ami a közeli gázlelőhelyekkel magyarázható. Elég fejlett még a Kisalföldön és a Meze földön is. Az Alföldön, annak ellenére, hogy ott is gazdag foldgázlelőhelyeket tártak fel, a lakások gázellátottsága, a vizsgált területek községeiben csak 2—6% körül mozog, ami indokolatlanul alacsony. A kiépített utak tekintetében Ormánság jár az élen (58 %-os aránnyal), nem messze marad ettől Göcsej és Szatmár-Bereg sem. Az aprófalvas területeken általában jobb a kiépített úthálózat aránya, mert a községeknek általában csak egy utcájuk van, amelyet mint bekötő- vagy országutakat általában kiépítettek. A nagyobb községekkel rendelkező tájegységek közül érdekes megemlíteni, hogy a Nyírség és a Kisalföld — pedig két jelentősen eltérő fejlettségű terület — kiépített úthálózati aránya majdnem egyező (35%). Nagyon alacsony ez az arány (20% alatt) a Hajdúságban, a Jászságban és Hortobágy környékén. A kiépített járdák aránya több helyen megegyezik a kiépített utak arányával (pl. a Kisalföldön és Mezőföldön). Ez a fejlesztés kiegyensúlyozottságára utal. A legtöbb alföldi tájegységnél a kiépített járdahálózat megelőzi az úthálózat arányát, azt bizonyítva, hogy az olcsóbb megoldást választották: járdákat építettek, út helyett. A kiépített járdák aránya 75% körül van a Jászság és Hortobágy környékén, ahol pedig nagyon kevés a kiépített út. Magas még ez az arány a Hajdúságban, Szatmár-Beregben is, bár 54
