Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Magyar tájak versenyfutása
ám még teljesen nem szűntek meg. Valamikor ez is a tájkutatás fontos területe volt, de idővel a néprajz kizárólagos feladatkörévé vált. Tehát ezzel itt most bővebben nem kívánunk foglalkozni. Amire az eddigieknél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk, az a gazdasági tájkutatás, vagyis az egyes tájak gazdasági és társadalmi fejlődésében mutatkozó színvonalkülönbségek elemzése és azok kiegyenlítődési lehetőségeinek vizsgálata. A tájak gazdasági fejlődését is természeti és társadalmi tényezők határozzák meg. Korábban a természeti, napjainkban egyre inkább a társadalmi tényezőké a meghatározó szerep. A kedvezőtlen természeti adottságok ronthatják ugyan egy táj gazdasági fejlődési lehetőségeit, de a társadalmi környezet kellő előrelátással és intézkedések egész sorozatával csökkentheti vagy teljesen meg is szüntetheti ezek káros hatását. (Pl. talajjavítással, vízrendezéssel, öntözéssel, új kultúrák telepítésével, az ágazati szerkezet megváltoztatásával, a specializáció elmélyítésével, fokozottabb beruházási támogatással, iparosítással stb.) A társadalmi beavatkozásnak a kedvezőtlen természeti adottságok káros hatásainak mérséklésére sok eszköze van. A feladat csupán az, hogy az elérendő cél érdekében a leggazdaságosabb és legcélszerűbb megoldást válasszuk. A kedvező természeti adottságok sem eredményezhetnek fejlett gazdálkodást, ha a társadalmi környezet nem fordít kellő figyelmet ezek kiaknázására. Például ha a nyersanyagkincseket nem termelik ki, a területet nem kapcsolják be az ország gazdasági vérkeringésébe, a különböző gazdasági ágak fejlesztése nem egybehangolt, s ha nincsenek a területen dinamikusan fejlődő ágazatok. A gyakorlati példák azt bizonyítják, hogy egy gyengébb természeti adottságokkal rendelkező terület is gyorsabban fejlődhet, ha gazdaságilag fejlett terület közelében helyezkedik el. Jó a közlekedés lehetősége és kedvezőek az értékesítési, gazdasági együttműködési lehetőségei. Továbbá a mezőgazdaság munkaerőfeleslege időről időre könnyen el tud a környék iparában helyezkedni. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak átlagjövedelme ugyanis nemcsak azokon a területeken kiemelkedő, ahol kedvezőek a természeti adottságok, hanem ahol a foglalkoztatottak száma automatikusan tudott igazodni a termőföld eltartó képességéhez. Több tájegységünk gazdasági helyzetét nagymértékben rontja, hogy az ország peremterületein, az ipari gócoktól viszonylag távol helyezkednek el, és természeti adottságaik is kedvezőtlenek. Rossz, kilúgozott, szikes vagy futóhomokos területek, nagyok a lejtésszögek vagy erős az erózió. Érdekes, hogy legkarakterisztikusabb tájegységeink — például: Őrség, Göcsej, Ormánság, Bugac, Kiskunság, Hortobágy — rossz természeti adottságok talaján alakultak ki. Termelésszerkezetük, településeik és népük életmódja talán éppen ezért tartalmaz annyi hagyományos, jellegzetes vonást, mert ezek a kedvezőtlen természeti adottságok csak az egyszerű életfenntartásra nyújtottak anyagi alapot, és nem kedveztek az új törekvések befogadására, más tájak példájának követésére. A korábbi — kapitalista alapokon nyugvó — gazdasági rend nem mutatott különösebb érdeklődést e területek iránt, mert az itteni befektetésektől kevés hasznot remélhetett. így maradtak ezek a területek néprajzi kuriózumok, valóságos élő — vagy inkább vegetáló? — skanzenek. így záródtak ki az országos fejlődés áramköréből, ami hovatovább tarthatatlan már. A szocialista építés eddig eltelt időszakában főként más fontosabb kérdésekkel voltunk elfoglalva, így csak alkalomszerű kísérletek történtek e problémák átfogó megoldására. Sajnos, ezek nem voltak mindig eredményesek. (Pl. a Hortobágy-átalakí- tás vagy az őrségi málnatelepítés.) Vannak, akik úgy gondolják, hogy ezeknek a tájaknak a problémáit az ott élő lakosság lassú elvándorlása majd megoldja. Egy bizonyos pontig természetesen ez is lehet 49
