Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám - Csuka Zoltán: Egy szlovén költő poémája az atomhalál ellen - Matej Bor: Átkelt a vándor az atomkoron (vers)

mint vésztjósló fölleg.

— Acélsisak, mikor szabadulok tőled?

— Még nincs itt az ideje.

— Mikor jön el?

— Holnap. —

S amikor eljött a holnap, ismét megkérdezte:

— Acélsisak, mikor szabadulok tőled?

— Holnap. —

És így mentek egyik holnapból a másikba az atomkoron át előre.

9.

Átkelt a vándor az atomkoron,

két házikó mellett,

melyek úgy hasonlítottak egymáshoz,

mint egyik tojás a másikhoz, és halálosan gyűlölték egymást

födelük méregtől volt vörös,

ablakaik a megvetéstől behajtva,

falaik irigységtől voltak zöldek.

Villámhárítóik az égre szegeződtek, fenyegetőn, mint két őrszem dárdái, akik óvatosságból az eresz alatt lapulnak.

Mindkét ház körül pedig

virágok,

virágok,

virágok

nyíltak,

mintha el akarták volna takarni a haragot, a lenézést és az irigységet.

A vándor

letépett közülük egyet,

és a gomblyukába tűzte,

hogy szomorúságát leplezze véle.

10.

Átkelt a vándor az atomkoron, s azt álmodta,

hogy elvitt egy kardot a múzeumból.

Alatta ez állt:

Cézár kardja,

— Mihez kezdesz velem? — szólt hozzá a kard.

— Királyságot hódítasz velem, ezt megszoktad már. —

És valóban királyságot hódított vele, ott, az atomkorszak partjain.