Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám - Tornai József: Találkozási pontok
TORNAI JÓZSEF Találkozási pontok I. Szabó Lőrinc több alakban Életem nagy napja volt: Szabó Lőrinc azt válaszolta a levelemre, hogy mindenben rendelkezésemre áll, bár nem tudja, miben segíthet. Hívjam föl telefonon. — Kedvesem, én most indulok a Z-utcába. Ha van kedve ott megvárni ... — Igen, de miről ismerem meg? — Először is a ház: villa, négyoszlopos kapuval; mindegyik oszlop tetején fekete gömb. Már messziről meglátja, akkorák, mint az iskolai földgömb. Másodszor: világos tropikál ruhában megyek, nagy aktatáskával, vastag, sötét keretes szemüveggel. Az első tropikálruhás, aktatáskás, sötét keretes szemüvegű férfi nehézkesen fordult be a Z-utcába; görbe volt, kicsit húzta a lábát, arckifejezése egy nyugdíjas lelkészé. Nem lehetett Szabó Lőrinc. És ha mégis az? Elhatároztam, akkor sem szólítom meg. A férfi rám se nézett, továbbment. Nemsokára újabb tropikálruhás járókelő érkezett a négy fekete gömbös kapu alá. Kövér volt; majdnem teljesen kopasz, fejéről csurgott a verejték. Kerek kockafeje annyi elégedettségről, problémátlanságról beszélt, hogy ijedtemben elindultam az utcán lefelé. Ha utánam szól, úgy teszek, mintha nem hallanám. Tíz méter után nem hallottam a lépteit. Hátranéztem: nem volt sehol. Újra elfoglaltam helyemet a négy fekete gömb előtt. Akkor jött a leginkább zavarba ejtő figura. Tropikálruhája, aktatáskája, szemüvege elegánsabb volt, mint elődeié. Határozott, fölényes, fiatalos férfi, hajszálvékonyra vágott bajusszal. Amint az utcán föltűnt, azonnal észrevett, közelebb érve gondosan végignézett, aztán egyenesen odalépett hozzám. Izgalmam a tetőpontra jutott. Legszívesebben elszaladtam volna. Ilyen Szabó Lőrinchez nekem semmi közöm. Tehetetlenül tűrtem, hogy megszólít. Egy másik utca iránt érdeklődött. Kifáradva, megkönnyebbülve és megizzadva, vártam tovább, és nézegettem a kapugömböt. A kapunak különben csak három oszlopa volt, de a harmadik, szélesebb, oszlopon két fekete gömb állt. Szabó Lőrinc tehát jól számolt, gondoltam. Nem is láttam meg rögtön, mikor odaért. Már csak húsz lépés választotta el tőlem, akkor vettem észre, hogy jön. Hanyagabb volt a többieknél. De úgy lépett, száját úgy szorította össze, oldalt csúszott haját olyan fájdalmas közönnyel simította hátra, hogy éreztem: ez az ember sok időt, napot tölthetett termeszbolyra kötözve. Megszólítom, gondoltam. Lassan nyújtotta a kezét és mosolygott. 2. Kívánság Végigjártam a gépsorokat. Majdnem mindenütt nők dolgoztak. Alig láttam őket; álmos voltam és dühös. Este megint éjfélig vitatkoztunk a szomszédlánnyal. Egyik összecsapás a másik után. B. túlságosan szélsőséges lélek volt: ma virág, holnap kard. Megnyugtató, csöndes nőre vágyakoztam. 9
