Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 6. szám - Goór Imre: Három vers

Fogai között csapkodó madárral

Lovaim, napra nyerítő zörgőcsontúak, fejeteken fekete bóbita billeg, szerelmetek sárkány farkába csavarodik.

Szabad mezők futását köszönthetnétek fényes horkanással, de az égi rózsa elforog, farotokra kókad ibolya zászló.

Ki óvna a villámok, farkasok és hiénák ellen?

Királyotok, a nyílvesszőbokorral ékes oroszlán hördülve vonszolja magát, karmai boronaszegek.

Ki óvna meg harapó tüzek ellen?

Lángízű szarvakon nyújtják beleiteket négyszeresre.

Ki óvna meg rohanó vizek ellen?

Elsodort hajók csavarja fölaprít szép rajzú szeletekre.

Csillaghomlokú lovaim, kancáim, telt szügyű paripáim, hova hulltak a mennyköves vágták?

Ikonok merev figurái sörényeteken túlra néznek.

Mondják, a karámok kapui s a fotocellás zárak kimerülnek a kövér időben.

S hi hetitek a költőt, ki az erdő törvényét tartani biztat?

Kötésig vörös hóban, jégcsipkés patakoknál kutyák tépik a muflonok testét, s fogai között csapkodó madárral dobogó patáitok elől surran a macska.