Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 5. szám - JEGYZET - Szalay Károly: Mocsár Gábor, a szatirikus

sabb. Hudák alakjában ugyanis nem egyszeri jelenséget, nem falusi, vidéki kényurat, úrhatnám téeszelnököt vagy tanácsvezetőt rajzolt meg, hanem egy olyan embertípust, aki megteremti mindenütt a gengszterizmust, aki eleve arra épít, hogy az emberek túlnyomó többsége kényelemszerető, nyájtermészetű, félénk, s ő már nem Brusz Menyus raffinériájával, rosszindulatúnak nem mondható ügyeskedésével tevékenykedik, hanem erőszakkal, megfélemlítéssel, korrupcióval ér célt. És hogy mire viszi, meddig fejleszti ki hudákizmusát, az a körülményektől függ, attól, hogy hadsereget kap-e vagy csak néhány falusi portafölötti hatalmat, esetleg házfelügyelő lesz egy bérházban vagy miniszter, mondjuk 1944-ben. A hudákizmus közösségellenes magatartás, erkölcsi nihil, ami nincs tekintettel atársadalmi rendszerekre, mindenhol élni próbál, ha hagyják.

Típusteremtő képessége

A Pávatolltól Hudák elvtárs történetéig fölfelé vezet Mocsár szatirikus fejlődésének a vonala, letisztul, műről műre szabadul meg az elhagyandó kölöncöktől, az erőltetett stílushumorizálástól, a tekervényes szerkesztésmódtól, az anekdotizmus avítt változatától, bizonyos komikus eszközök túltengésétől. És ugyanakkor egyre jobban tud koncentrálni a kiválasztott témakörre. Külön vívmánya, hogy műről műre más központi komikus karaktert teremt, más kigúnyolni való emberi tulajdonságot pellen- gérez ki.

A kor hitvány antihőseinek a panoptikuma kezd kialakulni Mocsár szatíráiban, s korántsem viaszból, hanem lüktető hús-vérből. Ez az ember- és típusformáló erő talán a legfőbb értéke szatíráinak.

86