Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - JEGYZET - Fábián László: Ifjúság, státuszjelképek, ideálok
3EGYZET FÁBIÁN LÁSZLÓ Ifjúság, státuszjelképek, ideálok Néhány szempont Az utóbbi időkben szinte áttekinthetetlenné vált az ifjúsággal foglalkozó irodalom. Elsősorban a nyugati szociológusok vették alaposabban szemügyre az ipari társadalmak ifjúságát. Ez leginkább azzal függ össze, hogy az ipari vagy fogyasztói társadalom a fejlett nyugati kapitalista országok terméke, s a tudományos-technikai forradalom is ezt a fejlődési irányt erősíti. Ha az ifjúság társadalmi mozgásai nem késztették volna a szociológusokat a korosztály vizsgálatára, a gazdasági megfontolások mindenképpen erre a munkára ösztönözték volna őket. Természetesen, korántsem lehet ezeket az elméleteket egy kalap alá vonni, igazságukat, használhatóságukat minden esetben a konkrét elemzés hívatott eldönteni. Noha a szociológusok nagy része hajlamos az ifjúságot önálló, mi több: alapvető társadalmi rétegként értékelni, a marxizmus felé hajló, vagy egyenesen annak filozófiájával operáló szociológusok óvakodnak ettől a fogalmazástól. Érthető, hiszen már maga az ifjúság szó is a demográfiai meghatározásra utal, és úgy véljük, akkor járunk el helyesen, ha az ifjúságot demográfiai rétegnek tekintjük, ahelyett, hogy társadalmi rétegként próbálnánk meghatározni. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha az ifjúságot nem lehetne társadalmi szempontok alapján vizsgálni: ugyanis a demográfiai meghatározottság is csak ebben a társadalmi összefüggésben nyerheti el értelmét. Sőt, a kiterjedt ifjúságszociológiai vizsgálatoknak éppen a társadalmi struktúráltság alapján kell — az általánosságokon túlmenően — a kérdéseket megközelíteni. 100%-os KISZ-tagság? Az utóbbi évtizedekben megnövekedett az ifjúság számaránya különböző társadalmakban, ám egyáltalán nem biztos, hogy ez minden esetben demográfiai robbanásra lenne visszavezethető, hiszen e jelenség inkább a hirtelen társadalmi-gazdasági fejlődésnek indult országokra jellemző. Magyarázható viszont azzal, hogy megnövekedett az oktatási-képzési idő, miáltal a fiatalok egyre később kerülnek bele a felnőtt társadalomba. A rohamosan fejlődő technológiák mind alaposabban képzett szakembereket igényelnek, aminek a megnyúlt képzési időszak a következménye. Ez egyfelől anyagi problémát jelent, mivel a jelzett idő alatt a fiatalok a társadalom eltartottjai, a felnőtt társadalom függvényei. Másfelől megnövekszik a biológiai érés és a társadalmi érés közötti energiadús időszak, aminek kitolódásához nagymértékben hozzájárul az akceleráció. Ez alatt az időszak alatt a fiatal meglehetősen távol esik a társadalom ellenőrzésétől, s ha még ide vesszük, hogy amúgy sem biztos a biológiai akcelerációval azonos ütemű etikai fejlődés, a konfliktusveszély nyilvánvalóvá válik. Gondoljuk el: az emberiség sorsa nem kis mértékben attól függ, vajon megfelelő erkölcsi erővel tud-e majd uralkodni az általa létrehozott igen magasszintű technikán, avagy morálisan alulmarad a küzdelemben (optikai készülékeit tökéletesíti a mások egyéni életébe 76
