Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Provaznik Géza: Némán (vers) - Szabó Imre: A világ üzenete (vers)
PROVAZNIK GÉZA SZABÓ IMRE NÉMÁN A VILÁG ÜZENETE Kik összejöttök esténként a vaságyak között hogy újra elmondjátok egymásnak kit mikor és hogyan — értetek szól e dal s a lányért ki ott áll naponta meséitektől tépett ruhában feszülő ösztönök céltáblájába zárva szomorú — kétségbeesetten takargatná mezítelenségét bűneiteket kezével is nézzétek milyen árva szeméből csorog a könny Szinte már együtt lépdelt velük. Pontosan tudta: mely lábhoz milyen test tartozik, micsoda arc. Ismerte a visszeres háziasszonylábakat, léppenő aszott-öreg lábakat, pöntyögő gyermeklábakat. A pincelakásba velük üzent a világ: Morse-jel koppanású léptek, vagdal kozók-zuhanók, kocogók-topogók, ormótlan súlyoktól rogyadozók, napokat korgatók. Tíz éve így él, a lábak alatt, a fölmutatott talpak alatt.
