Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Barna Róbert: Dilettánsok (Egyfelvonásos)
TANÁR ÚR: A Stréber, akivel minden beszéd hiábavaló volt, nem használt semmi egészen addig, míg meg nem szégyenítettem. Táblával a nyakában kellett a folyóson járkálnia, melyre piros betűkkel ráírtam: A Stréber... Stréber vagyok . . . Igen, én már akkor tudtam, hogy ez túl erős volt, hogy elrontottam valamit, de a dühöm vitt... és valóban attól a pillanattól kezdve, mint egy ezerfejű szörnyeteg, mindenhol ott volt, mindenhol megjelent, a véremet kívánta . .. kikelt velünk, mint egy kakukkfióka, mint egy húsevő szörnyeteg, és jött és kísértett, egyetlen vággyal csak, hogy felfalja minden művemet, a szerelmeinket. Nem hiszed ...? KICSI (kissé kételkedve): De... De . . . TANÁR ÚR: Emlékszel, mi lett Bibámmal? Bibám a folyóba fulladt, emlékszem úgy körülbelül augusztusban, mikor kiemelték szegényt, hideg kék volt a víz, és Ó is csupa kék volt, felfújta az arcát, mintha még mindig röhögne . .. És mi lett Pittel, fiam . ..? Pit, az édes vicces Pit, a saját bendzsójával verték agyon a téren, úgy féltíz és éjfél között, és reggel ott nyújtózott középen egy pad alatt, mintha merengne és bámulná a felkelő napot, és csak egy véres hajkupac és egy csöpp darab az agyvelőből jelezte, hogy halott. . . És mi lett Síimmel? És Ciliével? És a többivel? Az börtönben ül ... Ez két mázsa marhacsont között akart megszökni. KICSI: Ez szörnyű sor ... de véletlenek. TANÁR ÚR: Nem, nem . . .! Valami szörnyű történt, valami megmagyarázhatatlan, ahogy kikerültetek a szárnyam alól, ahogy kikerültetek az iskolából... KICSI: Ne izgasd föl magad! Veszettek voltunk mindig is ... Vakmerőek és felelőtlenek ... TANÁR ÚR: Nem! Tőle indult az egész, Ő állt minden szörnyűség mögött. .. KICSI : Ki az az Ő? TANÁR ÚR: Én beszéltem vele, én elmentem hozzá és a szemébe mondtam, ellenségek vagyunk, és mindenről tudok ... És amikor behoztak ide, akkor már tudtam, hogy mindennek vége van ... levetkőztettek és bevezettek egy terembe, és ki állt ott előttem ...? KICSI: Kiről beszélsz? TANÁR ÚR: A Stréber .. . Ott állt és mosolygott, és én ott álltam abban a mosolyban talpig meztelenül, és úgy tűnt, mintha egy görbe tükörben látnám magam, az én arcommal állt ott bolond, valami felismerhetetlen groteszk görcsbe görnyedve, és nem tudta, hogy mit mondjon, azt, hogy szervusz fiam, . . . vagy azt, hogy: makk-makk KICSI : Állj meg, Tanár úr, mit mondasz? A Stréber ... A Stréber itt? TANÁR ÚR: Ne félj, ha arra gondolsz, nem beteg, mindig túl egészséges volt ahhoz . .. Ő itt a doktor .. . KICSI: Ő itt a doktor . . .? Hát nem jópofa . . .? Évek óta nem találkoztam senkivel, és most véletlenül nemcsak a tanáromat találom itt, hanem itt van egy osztálybeli, akivel négy évet ültem egy padban, s akivel úgy utáltuk egymást, hogy . . . TANÁR ÚR: De ez nem véletlen . . . Hidd el, az Ó műve ez, üldöz engem . . . Látod, egyedül vagyok vele szemben . . . mind elhagytatok, mind elpártoltatok tőlem . . . már nem is tudom, mikor hoztak ide, csak azt, hogy még soha senki nem látogatott meg magától... KICSI: Látod, én most meglátogatlak ... 26
