Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Barna Róbert: Dilettánsok (Egyfelvonásos)
KICSI: Miért is feledtél el Te engem? Ezen gondolkozom. Talán mert mindig is a legkiszolgáltatottabb voltam közietek. TANÁR ÚR: Ne mondd ezt, nem mondhatod! KICSI: Hogy elcseréltél volna minket minden új szerelemért? Nem tagadhatod . . . TANÁR ÚR: Nem igaz, ez az osztály volt az életem értelme. KICSI^ (az újjával megfenyegeti): Tanár úr, ne kezdd el megint! TANÁR ÚR: Te benned bíztam a legjobban, fiam. KICSI: Mit fárasztod magad! TANÁR ÚR: Igenis, Te voltál a legtehetségesebb közöttünk . . . KICSI: Csak én tudom, milyen középszerű voltam köztetek. Miért nem könnyítesz nekem? Mindig a gyengék közé számítottam. TANÁR ÚR: Te vagy a legerősebb köztünk, fiam .. . KICSI: No lám, kémleljük egymást, és szánjuk is, és lám érezzük mindketten ezt a szánalmat, de mondhatom-e Neked, hogy még hiszek mindenben és Te bevallod-e végre a gyengeségemet. . .? TANÁR ÚR: Nem soha! Ha kell, világgá kürtölöm, hogy Te vagy a legtehetségesebb, hogy a legtehetségesebb osztály volt, amit valaha is ismertem .. . KICSI: Mondd azt, Tanár úr, hogy nem is létezett ez az osztály. (M égmindig incsel- kedve nevet.) TANÁR ÚR: Soha nem tagadom meg Őket. Micsoda fiúk, csodálatosak, és azok a szűzi esték, dalok és versek, és dalok és könnyű lányok ... ott guggoltunk körben a lábaik előtt, és énekeltünk önfeledten... Micsoda édes dallamok, micsoda osztály . . . érzékeny elmék, tűz indulatok, mind megannyi szűzi Apolló, Dionü- szosz és Aphrodité . . . Megtanítottam egy éjjel az aszklepiádeszi strófát, s a másikon már dal született. . . KICSI: Igen, szép volt, elismerem . . . TANÁR ÚR: Emlékszel-e a táncra a tűz körül és a borozások ... Istenem, már sohasem leszek olyan fiatal .. . KICSI: Igen... Emlékszem, Te voltál az egyetlen, aki kijöttél velünk a hegyekbe, a kocsmákat bújtad velünk és tegeződtünk. Igen ... a régi slepp a Tisztelt Tanári Karból nem tudott mást, csak finnyáskodni felettünk, s az új nőcskéket meg mi utaltuk ki ... Te voltál az egyetlen, szerelmesek voltak beléd a lányok, és minket is megfertőztél a szerelemmel, olyanok akartunk lenni, mint Te .. . furcsa álom, már egymást nem is szerettük úgy, mint Téged . . . TANÁR ÚR: Csak Te nem szeretted őket soha . .. KICSI: Óh, a barátok . . . hozzájuk mindig szerelmi vágy fűzött. . . hisz ez természetes volt... mi mindig együtt voltunk, verseket szavaltunk vagy beszéltünk-beszél- tünk végelláthatatlanul . . . emlékszem, irodalomból volt minden .. . minden csak irodalomból... TANÁR ÚR: Mi ez itt? Számonkérés? KICSI: Igen .. . Gondoltam is rá . . . bejövök ide, és (vidáman) számonkérem Tőled a versek fényét... a kurvák arcának fényét. . . Vajda ábrándjait. . . Áttetsző Krisztus-glóriáit. . . A „Három újjú ikont” . . . számonkérem Tőled Bach mélyzengésű tornyait. . . Bábel termékenységét... A Véres szájú Naphta igazságait. . . és mind e kitalált hősünk . . . Sőt, a szerelmeinket... TANÁR ÚR (kiengesztelőd ve): El sem hiszed, milyen boldog vagyok, Kicsi, hogy itt vagy mellettem ... KICSI (felszabadultan): ... Nézd, milyen könnyű a szél ma ... TANÁR ÚR: Holnapra felszikkad a sár ... KICSI: Érzed ezt a tavaszszagot, Tanár úr? Ilyenkor ereszkedtünk lefelé a hegyek24
