Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám - Nógrádi Gábor: Alagsori zsoltárok (Versciklus)
NÓGRÁDI GÁBOR Alagsori zsoltárok Rég ellenedre élek, Úr, vedd észre! S töltsd be végem! Megmosolyogni szótlanul vicsorgásaim: szégyen. Nékem ellen kell, nem a Szem kőegek homlokában, hisz megtéveszt, hogy gyermekem s az asszony tépi májam! És megtéveszt... De nem! Tudom! Te dúlsz minden dologban, Te unsz csókot, ha megunom a húst rút asszonyomban. Te bomlasz, hogyha késeket dobálok bús apákra.. . Segíts! Te nem! Amíg lehet! De mégse... Kész az ábra. Én ellenedre — nincs tovább, műved betöltőm — engedj! Meghalsz — bőgjetek ostobák! Én elpusztulok benned. * Uram idegen vagyok itt, kinek háromszor fáj a fájás, kit ismerős vér nem vakít, se szolgaéh, se úri hányás. Ki belül oly határtalan, hogy széthull, s halállal határos, ha nem kötődik csonttalan húsával véletlen határhoz. Uram, kit annyi veszteség sem kényszerített más világba, tudod: a szón dúlhat penész, de por embert nem hagy magára. Kit föld zabái, ki port zabáit építeni csókká gyönge sejtet, az van itthon. S ki vért rikolt, mert földje nem, csak apja volt, e térés tájon idegen lett. * Dolgozz és szeress országodban, Uram! Te bosszúálló héber. Ne heverj sok imás jajunkban szemben a hús bűnével. Ketten a földdel esszük egymást asszony keverte pépért; neked húsból magas profit jár Uram! Emeld az éhbért! Nekem fiam van, néked álmod: haza kell és nem ország! Bennem magadat meg se álmodd: én nem leszek a torzsád! S hogy bosszút állsz? Meg én talállak, nem rejt el úgy a lélek! Jer, drága bátyám! Kapj kaszára, megküzdünk, ha elérlek. * Engem ne vigyázz Uramisten, ne kötözz le, hogy meg ne haljak, ne tömd a markom cseccsel, hagyjad, amit akarok, azt akarjak. Boldog, ki benned lelte sorsát, ágyasa mellett gondol rólad. Nekem nem kell nőd. Elindulok, s én viszlek téged ágyba holnap. Sok prófétád nem épít házat, házépítőid prófétáinak, elleneim megszaporodtak benned. Én ágyba viszlek holnap. 18
